A TBC MÚLTJA RÖVIDEN

Ez a sorvadással járó betegség az emberiség történetén végigkísérhető.

Főleg az ásatásoknál előkerült csontleletek, valamint a különböző írásbeli dokumentumok alapján. Természetesen az előbbiek a megbízhatóbbak, mert a csontszú makro- és mikroszkopikus képe közvetlen bizonyíték, nem igényel áttételes magyarázatokat.

Az amerikai kontinens Colombus előtti időkből származó ásatásai csontcariest nem mutatnak / míg csontgummát igen /, ami magyarázat arra, mennyire védtelen lehetett az indián őslakosság az Európából behurcolt tuberculosissal szemben. Ugyanakkor a folyammenti nagy kultúrák: Mezopotámia és Egyiptom bővelkednek tbc-s leletekben. Különösen a balzsamolással jól konzervált múmiák, amelyekből olykor a kórokozók is kimutathatók.

A kr. e. második évezredből származó Nilusmenti papirusztekercsek erről az akkor biztosan létező kórról nem sokat mondanak. Az Ebers-papirusz az Ószövetség népének egyiptomi fogságával azonos korú. A bibliában Mózes V. könyve említést tesz az ellenséges "zanzumm" törzsről, őket Jahve szörnyű betegséggel pusztította el. Zanzumm óhéberül zihálást, köhögést jelent, így a kitűnő paleoptatológus Józsa László heveny tbc-s járványnak tartja az Orvoslás a bibliában könyvében /Bp., 1998/. Az epidémia-történet nem ismer hasonló esetet. Az idült kór Európa-Ázsia-Afrika találkozásának zónájában mindig jelen volt, de nem olyan kipusztító hatással, mint pl. a pestis, a fekete himlő, a tífusz, vagy később a kolera. Szerény véleményünk szerint a furcsa nevű betegség inkább tüdőpestis lehetett, igen látványos tünetekkel és eredménnyel.

A mózesi időktől ezer esztendővel közelebbi, Hellasz földjén a periklészi aranykor, melyben az orvostudomány atyja: Hippokratész is élt. Az államfő pestisjárvány áldozata lett, míg a máig élő esküszöveg első megfogalmazója elfutott előle. Az orvos kötelességét kódex még nem írta elő. A halála után Alexandriában összegyűjtött Corpus Hippocraticum Endémia és Prognosztikon fejezetéből csak áttételesen következtethetünk a kórra.

Az Ókor másik nagy klasszikusa: Galenosz már ismerte a légzőszerv e sajátos elváltozását, de egyrészt a vérkeringés és légcsere téves értelmezése, másrészt a boncolás hiánya még nem tette lehetővé a kórkép elkülönítését. Egy Iszokratesz nevű, Rómában élő görög orvos mutatott rá először a megfigyelései alapján, hogy a testi leromlással, a köhögéssel járó betegség emberről emberre terjed. Életéről nem sokat tudunk. Őt követte a Kr. u. 5. században tevékenykedő numidiai származású, latinul író nagy összegző Caelius Aurelianus, aki a De morbis autis et chronicis című művében "phtisis" elnevezést alkalmazta először. Megemlíti, hogy a kínzó köhögés utáni köpetben olykor vér, máskor tüdőrost található. A nevezett szerző munkásságának jelentősége felbecsülhetetlen. Így az Ókor legnagyobb szülésze, Szoranosz az ő fordításában maradt az utókorra.

Jellemző, hogy a 18. század második felében élő, a korszerű kísérletes fiziológiát megteremtő Albrecht Haller 1774-ben még érdemesnek tartotta kiadni műveit /Lausanne/. Pedig előtte 1761-ben Újkor kezdődött a phtisológia történetében. Ekkor jelent meg a padovai Morgagni professzornak a De sedibus et causis morborum per anatomen indagatis című műve, a mai értelemben vett kórbonctan mérföldköve. Ő már makroszkóposan szervekhez köti a betegségeket. a terminus technikusokat konkrét tartalommal töltötte meg.

Ugyanazon évben hagyta el a nyomdát egy másik, nem kevésbé korszakos munka, a bécsi Leopold Auenbrugger Inventum novum ex percussione thoracis humani című könyve, úgyszólván visszhangtalanul. Mígnem a derék Nicolas Corvisart, Napoleon kedvenc orvosa, az egyetemes orvostörténet egyik legrokonszenvesebb egyénisége 1808-ban latinból lefordította franciára és szép gesztussal elégtételt szolgáltatott a felfedezőnek. Szerencsére még életében.

A tbc diagnosztikáját először Corvisart tanítványai vitték diadalra. Az alig 32 évet élt Fr. X. Bichat, aki jóformán a boncteremben égett el. C.L. Bayle a Recherche sur la phtisie pulmnaire című könyvében leírta a tuberculosis egységes kórképét /1810/. A betetőzést R. Th. Laennec végezte el, aki felismerte a hallgatózás jelentőségét, kidolgozta annak módszerét. Majd 1819-ben megjelent a De l'auscultation mediate című műve, mielőtt maga is sorvadás áldozata lett volna.

Rá 20 évre a párizsi orvosi iskolával versenyző bécsi egyik meghatározó alakja, Jósef Skoda megírta az Über percussion und Auscultation munkáját, a fizikális diagnosztika bibliáját. Orvosaink /Sauer, Korányi Frigyes, Wagner/, tőle sajátították el annak művészetét. A francia J.A. Villemin mutatta ki először, hogy a tbc nyúlra átoltható /1862/, tehát specifikus kórokozóról van szó. A brit szigeteken W. Stokes lett a stetoszkópia apostola.

A tbc történet legfontosabb éve 1882, amikor R. Koch a Ziel-Nielsen-féle festéssel láthatóvá tette ezt a saválló baktériumot. A nagy tudós sokáig élt abban a hitben, hogy a tüdőbaj tuberculin szérummal gyógyítható. Sajnos, keservesen kellett csalódnia. Ami nem jelenti, hogy 1905-ben magasan nem érdemelte ki érte a Nobel-díjat. Jelképes jelentőségű, hogy az első fizikusi elismerés szintén a tbc diagnosztikájában jelentett forradalmi változást. Természetesen a Röntgen-sugár felfedezésére gondolunk. Nobel-díjat nyert Koch előtt a dán Niels Finsen a lupus vulgarisnak koncentrált fénysugarakkal történő kezeléséért. Majd félszáz év multán S. A. Waksman a tuberculosis ellen hatásos első antibiotikum, a Streptomycin felfedezéséért.

A Koch-bacillus kimutatása kétségtelenné tette, hogy az alattomos kór elsősorban közegészségügyi és szociális probléma. A felismert beteget el kell különíteni, tartósan orvosi ellenőrzés alá vonni. Erre legalkalmasabbak a szanatóriumok. A Budapesten 1894-ben megtartott VIII. Nemzetközi közegészségügyi és Demográfiai Kongresszuson Korányi Frigyes vetette fel egy hazai intézet felépítésének szükségét. Az indítványra az ország színe-java megmozdult. Batthyány Lajos gróf lett a Szanatórium-Egyesület elnöke, egyik alelnöke az akkor már báró Korányi Frigyes. Blaha Lujza többször fellépett a tervezett intézet javára. Korányi Frigyes és Kozma Andor író közösen bocsátottak ki gyűjtőíveket, az emblémát rá Benczur Gyula rajzolta meg, a szöveget pedig Jókai Mór írta. A nemes ügyhöz csatlakozott József főherceg és Klotild főhercegnő, a fővédnök pedig maga Ferenc József császár lett.

Közben bekövetkezett a szeretett Erzsébet királyné tragédiája, így logikus lett a róla való elnevezés. Budapest a János-hegy és Budakeszi község közötti lejtőn biztosított 24 ezer négyszögöles telket, amelyen 1901. november 10-re megépült a 116 beteg befogadására alkalmas, korszerű szanatórium. Első igazgatójává Kuthy Dezső főorvost nevezték ki, aki később Okolicsányi-Kuthy néven vált ismertté. Majd méltatlanul elfeledetté. Az építkezés tovább bővült és 1910-re már megkétszereződött a felveendő betegek száma. Az első világháború végén Weiss Manfréd báró a tüdőbeteg katonák részére építetett egy 124 férőhelyes intézményt.

Hazai viszonylatban fontos dátum 1928, amikor Scholtz Kornél államtitkár, illetve Johan Béla professzor, az Országos Közegészségügyi Intézet igazgatójának irányításával megszervezték az országos tödőbeteggondozói hálózatot. Majd 1936-tól, amikor már Johan lett az államtitkár, a pulmonológiát külön szakmának ismerték el. Járási székhelyeken tüdőbeteggondozót állítottak fel, vidéken elkezdték a vándorszűréseket, Autón hordozható rtg. készülékkel.

Legfőbb segítséget a tisztiorvosi és a Zöldkeresztes szolgálat nyújtotta. Szanatóriumoktól távoli helyeken fejtetőházacskákat építettek. Joggal írhatta meg Johan Béla 1939-ben a Gyógyul a magyar falu című könyvét.

1942-tôl már önálló tanára volt a pulmonológiának id. Kováts Ferenc személyében. Állítása szerint a tbc története egy szinuszgörbével írható le, amely a baktérium virulenciájának, illetve az immunrendszer viszonyának a függvénye. Az utóbbi idők emelkedése ezt látszik bizonyítani. Johan Béla professzor személyesen kapott előbb penicillin notatum törzset magától Fleming professzortól, a streptomyces griseus ugyancsak az ő tekintélyének köszönhető.

A pulmonológiának ma már természetesen nem a tbc a legfőbb gondja. De multidőben sem beszélhetünk róla. A jövő útja a múltéhoz kapcsolódik és rajtunk is múlik, hogy mennyire lesz majd meredek!

Szállási Árpád dr.

2000. szeptember