FODOR JÓZSEF, A MAGYAR KÖZEGÉSZSÉGTAN MEGALAPÍTÓJA

Egyike azon öt nagy XIX.-ik századi egyéniségnek, akik a budapesti orvosi iskolát európai színvonalra emelték. Első az egyenlők közt Balassa János sebésztanár, ő lett a legkorábban és legfiatalabban tanszékvezető, az elismert vezér. Követte ”az anyák megmentője”: Semmelweis Ignác, nem kell külön bemutatnunk.

A két manuális szakmát képviselő klinikus mellé csatlakozott Korányi Frigyes, a laboratóriumi vizsgálatokkal kiegészített korszerű belgyógyászati diagnosztika meghonosítója. Érdekes, hogy az elméleti tárgyak felzárkózása csak ezután következett. Mindenek előtt a kitűnő fiziológus-farmakológus Balogh Kálmán ügybuzgalmából, akinek a tanítványa valóban semmelweis-i szintre emelte szakmáját. Így Hőgyes Endre, az egyensúlyérzés reflexévének, továbbá az asszociált szemmozgások idegi mechanizmusának első leírója, aki ugyanakkor megteremtette a Budapesti Pasteur Intézetet, valamint hígításos módszert dolgozott ki a veszettség elleni védőoltásra.

Ami a betegellátást illeti, a briliáns kivitelű műtétek, a gyermekágyi láz visszaszorítása, továbbá a valódi belorvosi ténykedés sem tudott mit kezdeni az időnként jelentkező járványokkal. Márpedig a halálozás döntő hányadát azok okozták. Ne feledjük, az 1867-es kiegyezéstől a század végéig a közös hadseregbe sorozott katonaságunk csak a boszniai okkupációban vett részt, jelentősebb áldozatok nélkül. Mégis a korabeli demográfiai statisztikák elszomorító képet mutatnak, különösen az urbanizáció következtében.

A gyorsan fejlődő ipar főleg a fővárosba vonzotta a vidéki szegényeket, akik a közművesítés nélküli lakásokba zsúfolódva valóságos prédái lettek az enterális, pulmonális és venerológiai fertőzésnek. Az elsőnek különösen a csecsemők voltak kitéve. Hiányzott a korszerű közegészségügyi szemlélet, amely nem tűzoltó módon fékezni, hanem megelőzni akarta az epidémiákat. Pasteur, Koch és Pettenkofer korszakos munkássága nyomán már ismerték a kórokozókat, de hazánkban még nem honosodott meg a higiéné tudománya és gyakorlata.

Aztán megérkezett a megfelelő ember. Fodor Józsefnek hívták, neve egyetlen magyarként megtalálható az amerikai Lechevalier professzornak „A mikróbiológia három évszázada” című orvostörténeti művében. Szó szerint idézzük: „Fodor kimutatta, hogy a defibrinált nyúlvér in vitro elpusztítja az anthraxbacillusokat és hangsúlyozta a humoralis faktorok jelentőségét az immunításban.”

Érdemes többet tudnunk erről a száz évvel ezelőtt elhunyt kitűnő tudósról.

Apja Somogy megyei földbirtokos volt, élénk irodalmi érdeklődéssel. Fia 1843. július 16-án született egy Lakócsa nevű kis helyiségben. Középiskoláit a patinás pécsi gimnáziumban végezte, az orvosi egyetemre nem a megélhetési indok, hanem az abszolút érdeklődés vitte. Tanulmányait Bécsben kezdte, Pesten folytatta, ahol 1865-ben avatták orvosdoktorrá, majd sebészmesterré. Ám őt az eddig ismeretlen területek érdekelték.

Tanárai hamar felfigyeltek a csillogó tehetségű ifjúra, különösen az államorvostant előadó Rupp N. János professzor. Közegészségtani katedra akkor még egyedül München egyetemén létezett. Rupp tanár meghívta intézetébe, ahová különben „nem tódultak” a doktorandusok. Fodor József hamar megtalálta a neki megfelelő területet, „a tisztiorvosi eljárás” tárgyköréből már 1869-ben magántanárrá habilitálták. A következő esztendőben a Markusovszky-Rupp „agytröszt” külföldi ösztöndíjjal tanulmányútra küldte.

Főbb állomásai: München és London. A bajor fővárosba a nagy higiénikus Pettenkofer professzor, valamint az agrokémia pápája: Liebig vonzotta, Angliába a kontinensénél jóval fejlettebb közegészségügy. Amikor 1872-ben a kolozsvári orvossebészeti tanodát egyetemi rangra emelték, az államorvostan előadásával a nyugatról hazatért, alig 29 évesen kinevezett professzort bízták meg.

Ezzel új üstökös jelent meg a magyar medicina égboltozatán. A következő évben hagyta el a nyomdát A közegészségtan Angolországban ... című, nagy feltűnést keltő könyve, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia 200 arannyal jutalmazott. Aztán felgyorsultak az események: 1874-ben Pesten megalakult Európa második közegészségtani tanszéke, élére a Kolozsvárról visszahívott Fodor Józsefet nevezték ki.

Szinte nem létezett a közegészségügynek olyan fontos kérdése, amellyel érdemben és eredményesen ne foglalkozott volna. A Közegészségtani vizsgálatok a levegőt, talajt, és ivóvizet illetőleg című tanulmánya volt a második nagy sikere, ennek alapján az MTA levelező taggá választotta. Bár szűkös helyen és társbérletben, de önálló intézetet kapott.

Ő volt 1880-1887 között Természettudományi Társulat főtitkára, a Természettudományi Közlöny egyik szerkesztője, majd 1887-tôl az általa alapított Egészség című lap főszerkesztője. Az 1882-es berlini egészségügyi kiállításon megkapta Augusta Viktória császárnő aranyérmét. Még ugyanazon évben elindította a szünidei orvostovábbképző tanfolyamokat.

Elsőként készítette el az iskolaorvosi, illetve egészségtanári státus tervezetét. Az ember azt hinné, ennyi szervezés és oktatás mellett ennek a törékeny alkatú embernek aligha maradt ideje laboratóriumi kutatómunkára. Holott 1885-ben végezte a vér baktériumölő képességére vonatkozó, már említett alapvető vizsgálatait, összefoglalója az akadémiai füzetekben jelent meg, s ennek alapján az MTA rendes taggá választotta.

Markusovszky Lajossal együtt 1886-ban megszervezték az Országos Közegészségügyi Egyesületet, amelynek 1893-ig ő volt a főtitkára. A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat alapító tagja. Közben kétszer látta el a dékáni teendőket.

Külföldi elismerései közül kiemelkedik a cambridge-i egyetem díszdoktori oklevele /1891/ de szinte nem volt olyan német, francia, angol és olasz higiéniai jellegű rangos társaság, amelynek ne lett volna választott tagja. Sőt a „Sociedad espagnol de Higiene” / Madrid /, valamint a finn közegészségügyi egyesület szintén hasonlóval tisztelte meg. Nemzetközi tekintélyének köszönhetően a német Theodor Weyl professzor Fodort kérte fel a Handbuch der Hygiéne című könyvébe a talaj egészségtani fejezet megírására.

Nem csekély szerepe volt abban, hogy Budapesten rendezték meg a VIII. Nemzetközi Közegészségügyi és Demográfiai Kongresszust /1894/.

Elsők között mutatta ki a víz tífuszterjesztő szerepét, útmutatása alapján építették meg Budapest vízellátási és csatorna hálózatát. Amelyet napjainkban javítgatnak. Nevéhez fűződik az iskolaorvosi-egészségtanári intézmény bevezetése. A tiszti orvosi kiképzés és minősítés reformja 1898-ban jelent meg. Szerzője volt az Orvosi Hetilap, Közegészségügy és Törvényszéki Orvostan című mellékletének. A főváros csatornázása mellett javaslatot dolgozott ki Miskolc köztisztasági ügyének rendezésére /1885/, elemeztette a tatatóvárosi forrásvizet, a makói ártézi vizet. Szívügye volt a vöröskereszt, szót emelt a harmadik magyar egyetem felállításáért. Visszatérő témája volt a piaci tej vizsgálata. Állandóan foglalkoztatta a mentésügy korszerűsítése, az egészségtan oktatása, „minden szinten”. Szerette volna Budapestet Bécsnél egészségesebb várossá fejleszteni.

Az általa fontosnak tartott felismeréseit rendszerint német és francia nyelven szintén közzé tette. Az Akadémián előadást tartott a hosszú élet feltételeiről, bár ez neki nem adatott meg. Száz évvel ezelőtt súlyos influenzajárvány söpört végig fővárosunkban. Fodor professzor is belázasodott, majd a bal alsó végtagján érelzáródás keletkezett, Dollinger Gyula professzor elvégezte az életmentőnek tűnő amputálást. Legyengült szíve azonban 1901. március 20-án végleg felmondta a szolgálatot. Még nem töltötte be az 58-dik életévét. Komoly iskolát nevelt, elég a kolozsvári Tanszéki utód Rózsahegyi Aladár, a Komárom megyei Rigler Gusztáv, a pesti utód Liebermann Leó és az Egészség folyóiratot tovább szerkesztő Gerlóczy Zsigmond nevét említeni.

Joggal tartják ma az oly fontos immunológia egyik megalapítójának. Az utókor sem felejtkezett el róla, biográfiája 1965-ben jelent meg. Rangja van a Fodor József emlékéremnek.

Orvosként senki többet nem tett demográfiai helyzetünk megakadályozásáért.

Közegészségügyi szigorát ma a környezetszennyeződés teszi időszerűvé. Magasra tette a mércét, jó lenne rá figyelni, a megelőzés ma is olcsóbb, mert a milliókat milliókra költik.

Aligha akad időszerűbb életmű a száz évvel ezelőtt elhunyt higiénikus professzorénál.

Szállási Árpád dr.
2001. március