KOVÁTS MIHÁLY A „FARMAKOLÓGUS”

Az abaúji kis község - Korlát - református templomának falán nincs emléktábla, pedig itt született. Mezőcsát temetőjének sarkában düledezik síremléke, itt mindössze 2 évet élt. Rejtély, hogy a szakirodalom miért nem „korláti” Kováts Mihályként tartja nyilván. Ki volt ő?...,- erról Szállási Árpád tanár úr írását olvashatják az alábbiakban

Orvosi nyelvünket pallérozni szándékozó Kazinczy szerepében Rácz Sámuel és Bugát Pál társa. Nagy ügybuzgalom jellemzi a köztudottnál jelentősebb tevékenységét. Rácz Sámuel elvégre egyetemi tanár volt, magyarításait katedráról végezhette, Bugát kari szerepe közismert, közöttük Kováts Mihály csak afféle amatőrnek számít. Igen áldozatvállalónak, mert egy hosszú életen át igyekezett pótolni a hiányzó magyar nyelvű természettudományos szakirodalmat.

A kémikus Kováts Mihályt a Szabadváry-Szőkefalvi-Nagy-féle kémiatörténet kellőképp méltatja. Gortvay pedig a szorgalmas fordító orvos-írót. Baradlai és Bársony gyógyszerészettörténete (Bp., 1930) szintén csak a vegytan könyv szerzőjét említi, a Magyar Patika ... összeállítóját nem. Pedig ez az első önálló magyar nyelvű farmakológiai munka. Gortvay „Az újabbkori magyar művelődés és egészségügy története” c. művében utal rá, hogy ez valójában egy nem kellően méltányolt magyar gyógyszerkönyv, pár sorban ismerteti, amit indokolt egy részletesebb cikké kibővítenünk.

Az általános kórtan és gyógyszertan ikertanszékén ekkor (1835) Tognio Lajos a tanár. Az a Tognio, akinek megítélésében a két kiváló orvostörténész kortárs: Magyary Kossa és Győry Tibor a leginkább különböztek (olykor összekülönböztek). Magyary Kossa a magatartásbeli negatívumait, Győry a szakmai pozitívumait hangsúlyozta. Mindkettőjüknek igaza van. E sorok írója a Tognio-ügyben már egyszer elkövetett egy végleteket összebékítő cikket, ami újabb vitát szült. A vélemény változatlan: disputálni lehet felőle, de elhallgatni nem. Azóta is békésen mosolyog ránk a Hőgyes-féle emlékkönyvből, pedig azt lelkes hazafiak készítették az ezres évfordulóra. Ásványvízelemzési munkái vitathatatlanok. És hogy is nézett ki az a Bach-korszakbeli dékánosodása? Világos után alig másfél esztendővel Balassa már ismét elfoglalhatta tanszékét. Vajha például Pólya Jenő sorsa egy Tognio kezében lett volna, ma nem kellene találgatnunk, hogy lehet elföldelve a XX. Század magyar sebészetének e nagy büszkesége.

Visszatérve a tulajdonképpeni tárgyunkhoz, tény, hogy Tognio magyar nyelvű gyógyszerkönyvet nem írt, Hartmann bécsi tanár könyveiből tanított. Az egyetemi előadás latinul folyt, így a lelkes magyar belgyógyász Bene is deák nyelven rótta műveit. Elképzelhető hát a jelentősége egy anyanyelven összeállított Magyar Patikának, amelyet egy szerény főorvos írt, negyvenéves gyakorlattal a háta mögött. Népszerűsítésre szánta A’ falusi Külorvosoknak, Földesuraknak és Lelkitanítóknak számokra, Hogy a’ falusi ügyefogyott, beteg adózó népen kevés költséggel, és azoknak bizodalmas kívánságok szerént segíthessenek.

Összehasonlítva a korabeli nem magyar nyelvű tankönyvekkel, színvonalban nem marad alattuk. Van olyan 1835-ben, mint a Balogh Kálmáné 1866-ban, s ezzel nem az utóbbiét kisebbítettük. A három kötetre futott könyv a természetnek három országbeli termesztményeit (állat-, növény- és ásványvilág) tárgyalja, kézikönyvhöz illő tömörséggel és remek didaktikai áttekinthetőséggel. Az I. kötet az Egyes vagy simplex Orvosságokat ismerteti alfabetikus beosztásban. Gortvay szerint magyar, latin és német nyelven tárgyalja. Ez némi korrigálásra szorul. Ugyanis az orvosságokat csak magyarul tárgyalja, az egyes medikamentumok alá sorakoztatott receptek két kolumnában kétnyelvűek, a belső magyar, a külső latin. Németül csak a gyógyszer nevét adja meg egy szóban. Tehát egy nyelven (magyar) ismerteti, bilingvis (magyar-latin) receptekkel és a címszót három nyelven (magyar-latin-német) jelzi. A receptek olyan formulák, amelyeken az indikációk is fel vannak tűntetve. Például a Sydenham-féle híg máklé erős köhögés ellen indokolt, mint utólag tudjuk a kodeintartalma miatt. A földi tök glaubersóval hashajtó, a gyűszűvirág (Digitalis purpurea) Haller és Withering szerint vízibetegségben (dekompenzációban) használható, a kakukkfű savós hurutokban, a kerti mák vérhasban, és így tovább 1680 vényt sorol fel.

A második könyv az Összetétel v. Compositum és Készítmény v. Praeparatum Orvosságokat, idetartoznak az extractumok, a szirupok, a linimentumok, a tinktúrák, az ungventumok, a pulviszok, az emplasztrumok, a mucilágók.

A harmadik rész a legprecízebb. Címe: Magyar Patika Kalauza Ó és Új Chémiai Szótár orvosi Terhek és Mértékek patika vizsgálat. Ez nyolc fejezetre oszlik. I. Milyen betegségre mit kell rendelni; II. Melyik gyógyszer milyen betegségre jó; III. utasító a Synonym orvosságnevek elkülönítésére; IV. Világosító, Némely patikai orvosságoknak régi ’s mostani diák nevek, Magyar értelmekkel együtt; V. Orvosi Terhek és Mértékek (szem = granum, kövecs = scrupulus, nehezék = drachma, egyed = uncia, font = libra), ezeknek különleges jelzése, továbbá az egymáshoz való aránya. Aztán a mértékek következnek: maroknyi = manipulus; csipetnyi = pugillus; pint = mensura; kanálnyi = kochleare; csepp = gutta, stb.

A VI. a táblázatos fejezet, amelyben szerepel a nevezett anyag neve (latinul-magyarul), annak leírása, kémiai kimutatása és tulajdonságai. Ától cettig, azaz az Acetum concentratumtól a zincum sulfuricumig.

A VII. fejezet címe Számszer (elfelejtésre méltó szóújítás), magyarul névmutató. Ackermanntól Witheringig közel 300 nevet idéz munkájában. E’nek az a’ haszna, hogy a’ község a’ról meggyőződhessék, hogy ez a’ Munka sok tudós, nagy tapasztalású, világhíres, halhatatlan érdemű orvosoknak a’ tanúbizonyságával díszeskedik. Azonban innét Historia Literaria Medicát, v. Orvostudományi Történetet is tanulhatni.

A jó öreg Kováts nem túloz, a reformkor magyar orvosai orvostörténetet, sőt földrajzot is tanulhattak belőle. Mert ugyancsak kihangsúlyozza, hogy a magyarországi és erdélyi lehetőségek lebegnek szemei előtt a gyógyszerbeszerzést illetően, de a lelőhelyekre mind az öt világrészre elkalauzol.

A kémiai elnevezéseknél mind a régieket, mind az újakat használja. Hagyománytisztelő és szenvedélyes szóújító volt egyszemélyben, ami majd tíz év múlva megjelenő háromnyelvű műszótárában okoz konfliktust nála. Abban már annyira elvadultan neológ, hogy például a füvészetben Diószegi-Fazekas, Vajda Péter és Brassai Sámuel minden növénytani elnevezését megújítja. Az idő próbáját az előbbieké jobban kiállotta, mert azok amit lehetett, a nép nyelvéből vettek. Még a haraszt, a moha, a szirom és a kocsány elnevezések sem tetszenek neki. Sőt a Diószegi-Fazekas-féle Füvész-könyvet egyenesen gúnynévtárnak titulálja, amely rögtöni jobbítást követel. A jobbításban nem volt sok köszönet, de ez nem érinti még a gyógyszertan könyvét. Negyvenéves munkája után tizenhatig tapasztalhatta annak a hasznát.

Levelező tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának, a Jénai Ásványász társaságnak. Életéről nem kívánunk sokat szólni. Martinovicsék fejevételének az évében költözött Pestre és ott praktizált a világosi fegyverletételig. A két véres esemény közötti korban fejtette ki szorgalmas magyarító reformkori ténykedéseit a honi természettudományos szakirodalom megteremtéséért. Legértékesebbnek a Patikáját tartjuk, az eddig legkevésbé ismertet. Hiszen a kémia könyve fordítás, analitikában pedig Nyulas Ferenc megelőzte. 1849-ben orvos öccse özvegyéhez Mezőcsátra költözött. Még két évig dolgozott orvosi műszótárán, könyvtárát egykori iskolájának, a sárospatakinak ajándékozta. Lévén a neve gyakori, Csáty Kováts Mihályként különböztetjük meg. A megkülönböztetést a Magyar Patikájáért külön megérdemli.

Szállási Árpád