„Ha azt mondom holló”, bizony sok dolog jöhet szóba. Esztergomi embernek a hollóról először a Főapátköz és a mai Bottyán iskola jusson eszébe. Hogy mindenkinek érthetőbb legyen e dolog: A hatalmas épület a Bencés rend által épített kolostor és középiskolaként nőtt ki a földből jó száz éve.
A 3 márványtáblán az I. világháború hősi halottainak nevét olvashatja az itt megálló járókelő vagy utazó. Nevek, melyekhez személyt már senki sem tud kötni. A Lányi Dezső által megalkotott szoboregyüttes mégis méltó emléket állít az I. nagy világégésben elhunyt elődeinknek.
Ha ellátogatunk az esztergomi Bazilikába, Simor János szobrát a kupolát tartó pillérek egyikén találjuk, a bazilikába a déli oldalbejáraton belépve, a kupolacsarnokba érve jobbra tartva a kupolacsarnok orgona felőli sarkában. A szobrot Stróbl Alajos készítette. Simor János 145 éve lett esztergomi érsek.
Az esztergomi kórház építésének legfőbb mecénása Vaszary Kolos bíboros, hercegprímás volt. Nagylelkű és nagyösszegű adománya tette lehetővé az új kórház létrejöjjön. Kőrössy László az Esztergom és Vidéke egykori szerkesztője a lap tárcájában 100 évvel ezelőtt így méltatta az egyházfő tevékenységét:
Évtizedes Afrikai és Ázsiai távollét után tért haza néhány éve Pátkai István és felesége Baghy Gizella. Mindig is ugyanazzal a tisztelettel néztem fel rájuk, amit Albert Schweitzer munkássága váltott ki belőlem. A hazaérkezésükkor folytatott beszélgetést ismételjük meg most, amikor dr. Baghy Gizella főorvosnő születésnapja előtt állunk. Isten éltesse sokáig! Legalább még 35 évig, hogy a 100. születésnapjáról is megemlékezhessünk!
120 éve, 1891. október 27-én írta alá az uralkodó Vaszary Kolos kinevezését és ezzel ő lett Magyarország hercegprímása és esztergomi érsek. 100 évvel ezelőtt Körösy László az Esztergom és vidéke alapító szerkesztője így emlékezett a jubileumra:
Nincs kerek évfordulója Feichtinger Sándor születésének, de úgy érzem a XIX. század egyik legnagyobb botanikusa, a mai esztergomi kórház elődjének igazgatója, a városi gimnázium és a bank vezetője, még mindig nem foglalta el a magyar kultúrtörténetben és Esztergom város történetében az őt megillető helyet. 194. születésnapján arról olvashatnak, milyen volt a kapcsolata az esztergomi érsekekkel.
A fenti, nem éppen hízelgő cím Vécs Ottó egykor esztergomi újságírónak az 1930-ban megjelent könyvecskéjéből lett kölcsönözve. Azért került idézőjelbe. Aki abba belelapoz, szinte káprázik a szeme, mert a tartalma igencsak ismerős. Alig hiszi, hogy nem a közelmúltban került ki valamelyik helyi nyomdából. Tehát e téren sincs új a nap alatt.
„Életének 96. évében visszaadta lelkét Teremtőjének” bélai Belánszky László – áll a gyászjelentésben. Nevét az esztergomiak jól ismerik. 1993-tól a város díszpolgára volt.
Kritikával illettük az Esztergom múltjával foglalkozó nemrégiben megjelent kötetet, mely Múltunk határok nélkül - Esztergom és környéke a kezdetektől az Istre-Granum Euroregióig címmel jelent meg. Városunk korábbi vezetésének támogatásával jelent meg Feichtinger Sándor önéletrajza. Kritikánk egyik alapja az volt, hogy Feichtinger Sándor munkássága nem az őt megillető mértékben jelenítődött meg. Az európai hírű doktor könyvének megjelenésekor dr. Süle Tamás írt észrevételeket a könyvről