Beszélgetés dr. Fésüs Gábor főorvos úrral

 

 

 

Mikor hagytad el Esztergomot?

 

1968. január 16-án kerültem Esztergomba Zalaegerszegről, és 1974. október 16-án jöttem Komáromba.

 

Kezdjük a múlt felidézését, szólj néhány szót a családodról.

 

Szüleim Süttőn laktak, apám Esztergomban volt járási főállatorvos. 1937-ben még Felbert-nek hívták, csak magyarosított. Anyám a tokodi üveggyárban dolgozott, összeismerkedtek, házasság lett belőle. Dr. Felbert Gyula, - apám testvére -  a belvárosi plébánia plébánosa, kanonok, egyben úgy néz ki, hogy az egyetlen magyar pápai testőr is volt. Amikor a svájci gárdistákkal problémák voltak, átmenetileg a Rómában tanuló papok közül választották ki a testőröket. Két testvérem van, ill. volt, öcsém 10 éve meghalt, bátyám, aki állatorvos, az Állattenyésztési Kutató Intézetben dolgozik. Testvéreim Szeghalmon, én pedig Gyulán születtem.

 

Hogyan került a család Gyulára?

 

Apám, mint állatorvos, járta az országot, és megfelelő állást keresett. Amikor megnősült, Szeghalomra került, ez Gyula mellett található. A háború alatt szüleim visszaköltöztek a nagyszülőkhöz, így én Mocsán kezdtem az általános iskolát. 1950-ben a család ismét költözött, apám Zalaegerszegre ment, de ott nem kapott lakást, így a közeli Vasvár járási főállatorvosa lett. A gimnáziumot már Vasvárott végeztem el. Amikor apám 1970-körül nyugdíjba került, visszaköltöztek Süttőre.

 

Az egyetemi éveidet hol töltötted?

 

Az egyetemet 1966-ban végeztem el a fővárosban. Nem vettek fel elsőre, 1 évig segédmunkás voltam Pesten egy Üvegipari Ktsz-ben. Fecskendők hengerét gyártottuk. 1.800- Ft volt a keresetem, csak zárójelben jegyzem meg, hogy amikor orvos lettem 1.300- Ft-ot kaptam kezdő fizetésként. Az Üvegipari Ktsz egyik vezetője azt mondta: ne menjen ez a gyerek orvosira, az apja állatorvos. Viszont a párttitkár falumbeli volt, ő pedig jó munkám után is javasolt az egyetemre.

 

A végzés után hova pályáztál?

 

Ceglédet, a fővárosi Péterffy Sándor utcai kórházat és Esztergomot szerettem volna munkahelyemül, de egyik állást sem kaptam meg. Először Vásárosnaményba, majd Orosházára akartak kinevezni. Felmentünk a minisztériumba, és hosszas rábeszélésre Zalaegerszeget ajánlották fel. Akkor még nőtlen voltam, és szüleim hosszabb ideig éltek a közeli Vasváron, ezért ezt elfogadtam. Szerettem azt a vidéket, mások ott az emberek. Félévig Marcaliban katona voltam, majd fél évet a belgyógyászaton töltöttem.

 

Mindig gégész akartál lenni?

 

Először szemész akartam lenni, de a Radnótéknál megutáltatták velem ezt a területet, így lettem orr-fül-gégész. Kis szakmát szerettem volna gyakorolni, melyben szerepe van a manualitásnak is.

 

Zalaegerszegről Esztergomba kerültél, hogyan?

 

Ahogy említettem, szüleim visszaköltöztek Süttőre, és édesanyám valami miatt az esztergomi laboratóriumba járt, és ott megkérdezte Mohos Zoltánt – aki a labort vezette és egyben igazgató helyettes is volt – nem lenne-e szükség itt egy gégészre. Azt a választ kapta, hogy szükség lenne, és akármikor felvesznek. Zalaegerszegről akkoriban 8 órát tartott az utazás Süttőre. Ez igen fárasztó volt. Ezért elfogadtam az Esztergomban felajánlott lehetőséget.

 

Kik fogadtak itt?

 

Russay György volt a főorvos, Lipka Gyuri akkor már Dorogra került – rendkívül etikus ember volt és tőle is sokat tanultam -, és Votisky Péter dolgozott még az osztályon, valamint egy kolleganő, aki rövidesen Amerikába disszidált.

 

Emlékezzünk meg Russay főorvosról.

 

A zalaegerszegi főnököm nem volt egy nagy szakember, Russay viszont egy iskolateremtő nagy ember volt. Önállóságra tanított bennünket, hihetetlen mennyiségű műtétet végezhettünk. A vadászat volt a szenvedélye, kiválóan hegedült és teniszezett. Egy felvidéki orvos fia volt. Réthy Aurél volt egykor Magyarország, de talán a világ egyik leghíresebb gégesebésze. Műtétek voltak róla elnevezve. Az Ő adjunktusa volt Russay. Volt egy több kötetes szakmai könyvünk, melyben különböző műtétek voltak leírva. Russay elolvasta, lerajzolta magának és elvégezte a műtétet, bár addig soha ilyet nem csinált. Kicsi, vékony kezei voltak, hihetetlen manualitással rendelkezett. Votisky Péter rövidesen elment az osztályról. Péter azt mondta az általad készített riportban, hogy Esztergomban nem volt bronchoscópia. Rosszul emlékszik. Volt egy merev eszköz. A Makarenko Intézetből rendszeresen hozták az ügyeletre idegeneltávolításra az ott gondozottakat. Neked, mint tüdőgyógyásznak mondom, hogy nem csak bronchoscópiát, hanem gyönyörű bronchographiakat is csináltunk, Molnár főorvossal a röntgen osztályon. Sok légcsőmetszést végeztünk, mert nem volt még intubáció. A belgyógyászaton általában Tardylos intoxikációnál, de a gyerekosztályon is 1-2 éves gyermekeken. Emlékszem 6 hónapos kicsire is, akinél tracheotómiát csináltam.

 

Kikre emlékszel vissza a kórházból indulásod idejéről?

 

Amikor odakerültem, Russay megfogott, és elvitt minden osztályra. Először az urológiára mentünk, emlékszem ott ült Marcell István, Havasi Laci és Söröss Jenő. Kedvesen fogadtak. A nőgyógyászaton Kárpáthy László főorvosnak, valamint Zámbori Jancsinak és Köllő Klárinak mutattak be, később Szentjóbi Zolival is dolgoztam.

 

Ki volt akkor a kórház igazgatója?

 

Bárdi Károlyt már nem ismertem, érkezésemkor Lélek István volt az igazgató, akit nagy mesélőnek ismertem meg. 3 évig Zsembery vezette az intézményt, Ő korrekt úriember volt. Őt követte Erdős Zsigmond, aki 1 éve volt már igazgató, amikor eljött hozzám feleségével, hogy viszi őt Pestre, mert csontot nyelt. Mondtam, hozd be, és oesophagoscoppal kiveszem a csontot. Ti ilyet is tudtok? – csodálkozott. Én meg azt mondtam, Te az igazgatóm vagy, tudnod kéne, hogy mire képesek az embereid.

 

Folytassuk még az egyes osztályokhoz kötött emlékezést.

 

A gyermekgyógyászaton Patonay János volt a főorvos, aki Nábrádi Jánosal és Bense Katalinnal dolgozott. Nagyon szimpatikus ember volt Nádory Dezső, aki ott van eltemetve, ahol apósom, Kerekes Károly. Pollák Gyula is ott tevékenykedett rövid ideig, ő évfolyamtársam volt, és később a Kardiológiai Intézetbe került A Mohos házaspárra nagy szeretettel emlékszem vissza. Mohos Zoli állandóan kutatott és borászkodott. A bőrgyógyászatot Kiss Gyula vezette, Kovács Gizi került mellé, aki szintén évfolyamtársam volt, és Esztáry Piroska. A sebészetről az első időkből Bethlen Attilára, Törös Péterre és Imre Sanyira emlékszem vissza.

 

Volt-e kapcsolatod a körzeti orvosokkal?

 

A fül-orr-gégészet földszintjén volt baloldalon a szövettan, apósom szobája, és mellette a körzeti ügyelet. Sokat beszélgettem egykori kollegáimmal, Tábori Lajossal, Szállási Árpáddal, Söröss Jenővel, „szíves” Takáccsal, később Petőfi Sándorral. Azt még meg szeretném említeni, hogy Russay átvitt a Rendelőintézetbe is. Ott dolgozott a fogászaton jóbarátom: Müller Tibor, és az Erős házaspár, az öreg Debreceni vezetésével. A rendelőintézet igazgatója pedig Tóth Jóska volt

 

Remélem nem hagyunk ki senkit a megemlékezésből?

 

Mohos Iván kedves kollega volt. Teleki Kálmán bácsi volt a felülvizsgáló főorvos. A fia, apja típusú ember lett. Felesége nagyra tartotta magát, állítólag Szabó Magda unokatestvére volt. Szívesen emlékszek vissza Pavlik Jóskára is. Apósom, Kerekes Károly etikus, humanista orvos volt. Törvényszéki és kórbonctani szakvizsgával is rendelkezett. Sokat mesélt Entz professzorról, akinek tanítványa volt. Szeretettel emlékszem vissza Pénzes Pistára, Hambach Jóskára, Illyés Melindára, Patócs Marira, Pátkai Pistára, akinek szemész volt a felesége.

 

Más lehetett a kórházi hangulat, mint napjainkban.

A sebészet tetején laktunk: Földesi Zsuzsa, Fehér Gyuszi, Tőrös Péter, Bethlen Attila. Nagy közösséget alkottunk. Az akkori ebédlőben egy hosszú asztal volt, ahol minden nap találkoztunk, és jóhangulatú beszélgetések folytak ott. Mohos Zoli és apósom volt, akik soha nem válogattak, mindent megettek. A sárgaborsót csak ők ketten ették meg a kórházi orvosok közül. Ugyanebben az ebédlőben Csernohorszky Vilmos tartott egy igen magas színvonalú székfoglaló előadást, amikor kinevezték. Ő Mátyus előtt rövid ideig vezette a sebészetet. A hallgatóság között ott volt a kórház és a városi pártvezetés is. Mikor vége lett felállt Mohos Zoli és azt mondta: „Ez az előadás bizonyítja, hogy nem párttagból is lehet jó főorvos!” Gondolj bele 1967-t írtunk! Nem sokkal később Csenohorszky disszidált.

 

Szoros kapcsolatban voltatok a szemészekkel, hisz egy épületben, a régi Lazarettben volt a két osztály.

 

Halmai Ottót még Szombathelyről ismertem, Ő vezette az osztályt, Fehér Gyula és Vörös Márta volt a beosztottja. Halmai nagy Dózsa-drukker volt, 6 éven keresztül minden évben fizettem neki egy üveg konyakot, mert az Újpest folyamatosan nyerte a bajnokságokat. Amikor Fehéréknek megszületett az első lánya, viccesen elmondta, Fehér „Lilá”-nak kéne elnevezni. Egyszer kikapott a Dózsa a Honvédtól - én nekik drukkoltam -, és kitettem egy fekete röntgenpapírt a főorvosi ajtóra. Halmai 1 hétig nem köszönt. Névnapokon osztályos bulikat rendeztünk közösen a szemészekkel, Halmai Ottó egészen kitűnő halászlét tudott főzni.

 

A mostani esztergomi orvosok csak aranycsapatnak nevezik az akkori főorvosi gárdát.

 

Valóban azok voltak. Külön szeretném kiemelni Mátyus Lajost, aki modern, széleslátókörű orvos volt. Sokat operáltunk együtt határterületi betegeket. Kiváló koponya volt, mindent operált. A kórházban talán Ő volt a leginnovatívabb orvos. Kiss Gyulát újra szeretném kiemelni. Emlékszem fölment a tetőre, kitette a napra, az esőre a különböző kenőcsöket, és vizsgálta, hogy az időjárás hogyan hat az állagukra. Malignométert készített, azzal vizsgálta a bőrdaganatokat. Mohos Zoli pedig csak a tudománynak élt. Mellette Cseh Éva és Földesi Zsuzsa dolgozott. Ő is évfolyamtársam volt.

 

A szakdolgozók, a nővérek közül kikre emlékszel még vissza?

 

Dinnyésné volt az intézeti főnővér, nálunk pedig Moldovánné, Piroska volt a nővérek vezetője, a műtősnő pedig Bethlen Attila felesége.

 

Milyennek láttad akkor Esztergomot?

 

 

Elnyomott, klerikális város volt, a fejlődés legkisebb jele nélkül.

 

 

Végül is, Te is és főnököd is elkerült Esztergomból.

 

Főnököm méltánytalanul került el Esztergomból. Ő alapította az osztályt. Egyszer azt mondta nekem: „azt hittem elég, ha szakmailag tudok.” Én azt válaszoltam: „Kellett volna párttagsági is”! Egyébként akkoriban a főorvosokat kötelezték a Marxista Egyetem elvégzésére. Az én főnököm úgy úszta meg, hogy az egyetem igazgatójának kivette a manduláját. Később Pesten, egy tudományos összejövetelen találkoztam Geiger Zolival, egy váci kollegával, aki dicshimnuszokat zengett az új váci főorvosukról, aki nem volt más, mint Russay György.

 

Te miért jöttél el Esztergomból.

 

Önálló akartam lenni, nem szerettem volna osztályt vezetni, ezért tartottam ideálisnak Komáromot, mert itt minden elképzelésemet meg tudtam valósítani. Évi 450 műtétet végeztem el, 9600 beteget operáltam meg. Jó iskolát kaptam Russaytól. Betöltöttem a 66. évemet. Márciustól napi 4 órában rendelek még és ellátom a kórházi kozilliumokat. 9 éve szereztem audiológiából is szakvizsgát, és ezt a területet is művelem. Velem vizsgázott Esztergomból Dinnyés Emilia doktornő.

33 éve vagyok itt Komáromban, komáromi lettem. Nem bántam meg az eljövetelemet. Úgy látom Esztergomnál lényegesen jobban fejlődik ez a város.

 

Mikor jártál utoljára Esztergomban?

 

 

1 hete voltam anyósomnál. Már a Duna bal partján megyek, úgy gyorsabb. Rokonaim laknak most is Esztergomban. Anyósomat már említettem, Uhlyarik Andrea unokatestvérem, Jónás Laci pedig a felségem unokatestvére.

 

Ha jól tudom, nem csak dolgoztál és dolgozol a helyi kórházban, de az elnevezésében is volt szereped?

 

Igen. A Városi tanács Kórháza cím igen rosszul hangzott. Kerestem méltó neveket, amik köthetők Komáromhoz. Selye Jánost és Arányi Lajos találtam. Utóbbi kórboncnok volt, ő balzsamozta Széchenyit. Olvastam akkoriban egy cikket a Magyar nemzetben, hogy Selye János könyvtárát szeretnék Magyarországra hozni. Úgy gondoltam, hogy a kiüresedő orosz laktanya erre jó lenne. Selye János egyik kedvenc tanítványa volt Szabó Sándor a bostoni Harward Egyetem kórboncnok professzora, aki Abán született / ugyanott ahol Rákosi /. Neki írtam egy levelet, hogy szeretnénk felvenni Selye János nevét, és kapcsolatot kerestünk a Montreálban élő özvegyével is. Amikor Kopasz Laci lett az igazgató, akkor ezt ő is támogatta. Észak-Komáromban lelepleztek egy emléktáblát és a gimnáziumot is Selyéről nevezték el. Szabó professzor az ötletet jónak találta és megbeszélte a dolgot Selye özvegyével. A névadó ünnepségre sajnos nem tudtak eljönni. Szállási Árpád mondta az avató beszédet, aki személyesen is ismerte Selyét.

 

Szűk családodról, feleségedről, gyermekeidről megtudhatunk-e valamit?

 

Hagy kezdjem a választ Esztergomra emlékezve. Feleségem még Major főorvosnál született, nagyobbik fiam már Kárpáthynál a régi szülészeten 1974-ben, Zoli fiam pedig már az új szülészeten 1977-ben.

Feleségem Esztergomban a laborban volt asszisztens. Amikor idejöttünk Komáromba rövid idő után a MOL kutató laboratóriumába került, ahol speciális vizsgálatokat végeznek. 5 ilyen labor van csak a világon.

Zoli fiam Győrben fogtechnikus. Egy Komáromból elszármazott orvosnak van ott egy fantasztikus magánklinikája. Nagyon jó helye van, igen ügyes gyerek.

Nagyobbik fiamat, aki a győri bencéseknél végzett csak 2. próbálkozásra vették fel az orvosira. Pécsett végzett. A hallgatói önkormányzat alelnöke volt, és ebbeli minőségében szervezte a gólyatáborokat. Egy alkalommal Papp professzort kérte meg, hogy jöjjön el a fiatalokhoz egy beszélgetésre. Innen indult a kölcsönös szimpátia és a fiam elhatározása, hogy szívsebész lesz. A végzés után a berlini Humboldt Egyetemre került, ott töltött el 4 évet. Nagyon okos gyerek. Német, angol felsőfokú nyelvvizsgája van. Kongresszusokra jár Chicagótól Hongkongon át Japánig. Mindenhová hívják, de ő ragaszkodik Papp professzorhoz.

 

Hogyan látod és éled meg az egészségügy jelenlegi helyzetét?

 

Szomorúnak látom a jelenlegi helyzetet. Ami most történik az teljesen betegellenes. Az emberek elkeseredettek, sokan a vizitpénzt sem tudják kifizetni. Szégyenkezve kérem el én is a vizitpénzeket.

41 éve vagyok a pályán. Néhány hónap alatt több változás történt, mint 40 év alatt, de a jó irányt nem látom. Átláthatatlan számomra ez az egész, az intézkedéseket szakszerűtleneknek tartom. Csak egy mindennapos példát hagy említsek. 2 hallókészülék korábban 24 ezer forint volt, most 80 ezer lett. Sok nagyothalló sírva fakad itt a rendelőben, mert a nyugdíjukból nem tudják megvenni a készüléket.

 

Örülök, hogy megismerkedtünk, és remélem, hogy ezt a beszélgetést még számos fogja követni.

Köszönöm, hogy itt lehettem!

 

Osvai László dr.

/2007. Komárom /