HAZATÉRŐBEN NÉMETORSZÁGON ÁT

Dr. Pátkai István főorvos úr, annyi év után, híradása szerint, befejezve sokévi, szinte az fél világot érintő munkáját, hazatér. Nagy élvezettel olvastuk - és ezúton is hálásan köszönjük – írásait. Őszintén remélem, hogy részesei lehetünk annak a szintézisnek, ami most fog létrejönni gondolataiban, midőn a hazai környezetben végigtekint az elmúlt évtizedek történésein.

Bevezetés

Évekig dolgoztunk a sérült embereket segítő, német bázisú Christoffel Blindenmission – CBM szolgálatában. A világméretű nem-kormányzati szervezet több mint száz országban tevékenykedik, ezernél is több partnerrel együttműködve. A misszió központjában, Heldelberg, Spessart, Darmstadt vidékén, a romantikus Odenwald övezetében, Bensheimben a szakmai beszámolóm után kedves ünnepléssel köszönték meg feleségem szemészeti munkáját, és amit én tettem a pszichoszociális ellátás területén. A „szeretet és a hozzáértés hálóit szövő”, éppen százéves fennállását ünneplő misszió munkájához mi is hozzájárultunk. Jelképesen szólva a világot átszövő szeretethálóba egy kis magyar szőttest illesztettünk.

Németországi benyomások

EasyJet járat hoz Dortmundba. Elkerüljük a 44-es autópálya forgalmi dugóit és az 1. számú országúton haladunk, Hamm felé. Hamm-ban kaptunk előjegyzést a trópusi munka után esedékes orvosai vizsgálatokra. Gépkocsivezetőnk készségesen mutatja be Észak Rajna Westfália szűkebb hazáját még a vidék történelméről, a kétszáz évvel ezelőtti napóleoni háborúkról is szól. Itt az 1-es út mentén masíroztak a legyőzhetetlennek vélt franciák Königsberg felé. A 19. század elején a híres francia író Stendhal is, a napóleoni lovasságnál szolgált, de ő innen délre Frankfurt majd Weimar felől tartott Königsberg irányába. Hol vannak ma már azok és a későbbi katonák?

Hammból gyorsvonat visz Dortmundon, Kölnön és Frankfurton át Bensheimbe. Az észak felé nyitott síkságon látható szélerőművek első látásra bizarr látványt nyújtanak, majd amikor nagy fehér lepkékhez és szöcskékhez hasonlítom őket, gyorsan megbarátkozom velük. Kedvesebbek a füstölgő gyárkéményeknél. Sok kisautó az utakon, itt-ott tűnik fel egy luxus BMW vagy új mercédesz. Rendezett környezet, fegyelmezett közlekedés. Szines, különféle kultúrájú népek látszólag harmonikus együttműködésben. Afrikai, a külsejéről ítélve nigériai ibó törzsből való banktisztviselő vált pénzt a frankfurti pályaudvaron. Átveszem a készpénzt és aggodalmasan számolni kezdem az átváltott pénzt. A korrupcióról világhíres Nigériával szemben önkéntelenül előítéleteim vannak, szégyellem magam. Dekoratív karib-szigeti kalauznő kezeli a jegyemet a szupervonaton és a kórházban a német orvos, szír, horvát, holland és orosz munkatársakkal dolgozik.

Elköszönés a missziótól

A CBM központ szomszédságában a késő nyári, már őszülő erdőben rövid reggeli sétát teszek, készülődöm a tiszteletünkre rendezett búcsúpartira. Tele van a szívem a trópusi évek élményeivel, mindenek felett a Gondviselőnk felé érzett hálával, hiszen “moments of grace” – kegyelmi pillanatok nélkül nem tudtunk volna helytállni a rögös utakon. A német költőóriás, Goethe szavait Kosztolányi és Tóth Árpád halhatatlan fordításaiban ismétlem és így hangolódok a búcsúra. A vers távlatot ad, felemel a napi gondok fölé, megtalálom helyemet és felelősségemet is az immár törékeny, időnként fáradékony életszakaszban.

Abendlied

Über allen Gipfeln
Ist Ruh,
In allen Wipfeln
Spürest du
Kaum einen Hauch;
Die Vögelein schweigen im Walde.
Warte nur, balde
Ruhest du auch.

-Johann Wolfgang von Goethe, 1780

Vándor éji dala

A szikla-tetőn
tompa csönd.
Elhal remegőn
odafönt
a szél lehellete is.
Madárka se rebben a fák bogára,
várj, nemsokára
pihensz te is.

Immár minden bércet
csend ül.
Halk lomb, alig érzed,
lendül:
sóhajt az éj.
Már búvik a berki madárka,
te is nemsokára
nyugszol, ne félj.

-Kosztolányi Dezső és Tóth Árpád fordításai

Nincs sok időm elmélkedésre annak ellenére, hogy egyre inkább igénylem a magány, a rendezés az összegezés óráit. Várnak még a szakmai kérdések, a stafétabot átadása itt, és most történik. Milyen irányban halad a misszió neuropszichiátriai szolgálata? Kik viszik tovább? Felnőttek-e a feladathoz? Hogyan fejlesszük kapcsolatainkat a WHO-val és más, nemzetközi szervezetekkel, valamint a helyi partnerekkel? A közösségi pszichiátria paradigmaváltásának időszakában, milyen startégiával érhetünk el a kirekesztett, elveszett, sérült emberekhez? Milyen terveket, programokat részesítsünk előnyben? Az ”evidence-based medicine” – a bizonyítékokon alapuló orvoslás korában hogyan igazolhatjuk szolgálatunk hatékonyságát? A misszió ethoszához hűen, segítésünk és a szociális gondoskodásunk közvetíti-e zsidó-keresztény értékekeinket?

A kérdések fontosak. A fejlődő országokban végzett helyzetértékelések , az Egészségügyi Világszervezet ajánlásai, és tapasztalataim alapján fogalmazom meg válaszaimat. Bizonytalanságot érzek a prioritások megjelőlésében, hiányosak az ismereteim a szédítően változatos pszichoterápiás és pharmakoterápiás módszerekről. Az általam ismert tények alapján, igaz történetek – narrativák és eset tanulmányok kontextusában, de a mérhető világon túlmutató értékekről, hivatásról, hitemet is tanúsítva szólok.

A hivatás és hozzáértés értékeihez igazodva itthon

Szakterületemen, a közösségi pszichiátria arénájában világszerte és itthon is válságos a helyzet. Bizonytalanok a diagnosztikus kategóriáink, elégtelenek az ellátó rendszereink és súlyos feszültség alakult ki a pszichiátriai betegek és a róluk gondoskodó szakemberek között (Kéri, 2008). Mi tehetünk? Ehhez a tenni és helyesen tenni dimenzióhoz van szükségünk értékekre, hivatásra, hitre.

Azt gondolom, hogy a szeretet és az igazság útjai megbízható eligazodást adnak számunkra. Szenvedéseink könnyítésére, percnyi létünk meghaladására nincs más út, nincs más lehetőség. A globalizáció örlő fogaskerekei között, a modern és post-modern eszmék zűrzavarában valójában nem eszméket, hanem valakiket, az értékeket megtestesítő példaképeket szeretnénk látni és követni.

Evangéliumi példázat igazit el – Máté 8:28-34, Lukács 8:26-39 és Márk 5:1-20. Az elhagyott temetőbe menekült, zavart, marginalizált, elveszett embert Jézus felkeresi, megszólítja, gyógyítja és lakóhelyén rehabilitálja, a közösségi alapú pszichiátriai ellátás fő ismérveit megvalósítva (Pagola, 2001). Keresztény gyökérzetű kultúránkban ez a ragyogó történet oriental és “good practice”-t, jó gyakorlatot és követhető példát mutat. Hivatástudat, értékek, példaképek nélkül könnyen eltévedünk lelki gyógyítás területén. Bár tökéletes szakmaiság nimbuszában tetszeleghetünk, naprakész ismereteink lehetnek a módszerspecifikus pszichoterápiás irányzatokról, vagy a legújabb pharmakoterápiáról, tudásunk irreleváns ha nem visszük ismereteinket azokhoz, akik leginkább ránk szorulnak. Nap mint nap kell megvalósítani a hivatás és szakmaiság más szavakkal a szeretet és az igazság, a caritas et veritas kettős követelményét, a ‘sebzett gyógyítók’ alázatával, hiszen mindkét területen tökéletlenek, sérülékenyek vagyunk.

Délkelet Ázsia és Afrika távolodnak, Magyarország, Európa a hazám, - itthon vagyok, a magyar, az európai ember szükségleteit és reményét érzékelve számolok be arról, amit a távoli országokban tapasztaltam, és vállalok részt a hazai gondjaink, szenvedéseink enyhítésében. Azt gondolom, hogy a a szeretetmunka mellett döntő hivatás, és a szakmai hozzáértés értékei nem relatívak, érvényesek Paraguay-tól a Fidzsi szigetekig, Ázsiában, Afrikában és Európában is. Az abszolút értékekre hangolt szemlélet iránytű az itthoni problémák megválaszolásában, a segítő foglalkozásaink hazai kihívásaiban.

Pátkai István dr.

Szakirodalom

Kéri Szabolcs, www.lefnet.hu – Lelki Egészség Fóruma, 2008
Jose Antonio Pagola, Diocese of St. Sebastian, Spain. Published in Dolentium Hominum, No. 48, Year XVI, 2001, No. 3. Church and health in the world. Evangelization in the World of Mental Health: Foundations and Guidelines for Action