VÁLASZ DR. JÓNÁS LÁSZLÓ KÉPVISELŐTÁRSAMNAK!

h, 2009-06-22 09:08
„Az Önkormányzati többség nem keresztényi, hanem farizeusi elveket vall!...
Én igyekszem keresztényként viselkedni, ezért nem is hallgatok.
Alapvető keresztényi elv, hogy oltalmazd a rászorultat! Ne bántsd a gyengébbet! Ne légy bosszúálló, dölyfös! Én ezek közöl egyiket sem látom a többségi, mert sem keresztény, sem nem polgári oldalon!” / Dr. Jónás László /

"Aki bűn nélkül van közületek, az vesse rá az első követ! " (Jn. 8/7b.)

   

       Gyakran megesik az emberrel, hogy miközben kemény kritikával illeti mások mulasztásait, addig a saját gyöngeségei felett nemes egyszerűséggel siklik át. Napjainkban ez a mentalitás tökéletesen átjárja társadalmunkat, a politikai közélet napról napra ennek adja szomorú példáját. A bűn csak akkor irritál bennünket, ha másoké - a sajátunk mindig kisebb és sokkal hamarabb megbocsátható... 

       A házasságtörés Jézus korában (még) sokkal szigorúbb megítélés alá esett. Az ószövetségi törvények értelmében a házasságtörő asszonyt megkövezték, azaz kivégezték. Amikor egy házasságtörésen ért asszonyt vittek Jézus elé, hogy előtte hajtsák végre az ítéletet, ő lehajolt a porba, és ujjával írni kezdett, majd feléjük fordult: "Aki bűn nélkül van közületek, az vesse rá az első követ." Tovább írt, majd amikor ismét felegyenesedett, már egyedül volt az asszonnyal, akit így bocsátott el: "Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!" (Vö. Jn. 8/8-11.) Jézus valószínűleg az ítélkező "igazságszolgáltatók" bűneit írta. Ahogy formálódtak a szavak a porban, úgy hullottak a földre a kövek, s végül nem maradt senki. Jézus sem mondott ítéletet, hanem - látva az asszony őszinte bánatát, megrendültségét - megadta számára az újrakezdés lehetőségét. 

       Köveket hajigálunk egymásra, a rágalmak, szitkok, rosszindulatú megjegyzések csípős-lángoló köveit. Persze mindig csak az fáj, amit kapunk, az már fel sem tűnik, hogy adósok nem maradunk, mert helyette nagyon gyorsan - lehetőleg sokkal nagyobbat - mi is visszadobunk. S ez így van rendjén - gondolják nagyon sokan, s közben sajnálkoznak amiatt, hogy egyre embertelenebb a világ. 

       Bántóan elhamarkodottan ítélkezünk. Amikor fröcsögő indulattal rossz színben tüntetünk fel másokat, magunkat mindig különbnek képzeljük, pedig Jézus a mi lábunk előtt is ír: a porba rója bűneinket. Mi viszont nem akarjuk észrevenni. Korunk ítészei a kő- és sárdobálás közben teljesen megfeledkeznek arról, hogy valójában önmagukról állítanak ki - meglehetősen szánalmas - bizonyítványt. Minden egyes másra célzott kő visszahullik hajítójára. Jézus arra tanít, a köveket tegyük le, inkább nézzünk magunkba, mert az ítélkezés nem a mi dolgunk.

 

Kovács András

 

Reményik Sándor: Ne ítélj

Istenem, add, hogy ne ítéljek –
Mit tudom én, honnan ered,
Micsoda mélységből a vétek,
Az enyém és a másoké,
Az egyesé, a népeké.
Istenem, add, hogy ne ítéljek.

Istenem, add, hogy ne bíráljak:
Erényt, hibát és tévedést
Egy óriás összhangnak lássak –
A dolgok olyan bonyolultak
És végül mégis mindenek
Elhalkulnak és kisimulnak
És lábaidhoz együtt hullnak.
Mi olyan együgyűn ítélünk
S a dolgok olyan bonyolultak.

Istenem, add, hogy minél halkabb legyek –
Versben, s mindennapi beszédben
Csak a szükségeset beszéljem.
De akkor szómban súly legyen s erő
S mégis egyre inkább simogatás:
Ezer kardos szónál többet tevő.
S végül ne legyek más, mint egy szelíd igen vagy nem,

De egyre inkább csak igen.
Mindenre ámen és igen.
Szelíd lepke, mely a szívek kelyhére ül.
Ámen. Igen. És a gonosztól van
Minden azonfelül.