DÉL-AMERIKA TÖRTÉNETE 12.

Folytatjuk Szabó Gyula írásainak folyamatos közlését, melyek nyilván nem tudományos szakdolgozatot jelentenek. A témában járatos szakemberek bizonyosan vitathatják néhány állítását, de számunkra az teszi érdekessé őket, hogy azt olvashatjuk: egy közülünk a világ másik végére került ember, hogyan látja ezt a számunkra hihetetlen távolinak tűnő, egzotikus világot!

1950-ben a világ figyelme Del-Amerikára, különösen Brazíliára irányult, nevezetesen Brazília rendezte a 4. Labdarúgó világbajnokságot. Értékét és jelentőségét emelte, hogy ez volt a háború utáni békeidők első vb-je. Mint ismeretes, mind az olimpiát, mind a foci vb-t 4 évente rendezik, mindig más es más országban. Míg az olimpia főleg egy adott varoshoz kötődik, addig a foci vb-t az adott rendező országon belül több helyszínen bonyolítják. A II. világháború miatt a sorozat félbeszakadt. Az utolsó olimpiát éppen a hitleri Németországban, Berlinben rendeztek 1936-ban, az 1940-ben esedékes Helsinki olimpia elmaradt, akárcsak az 1946-os is, míg végre 1948-ban Londonban folytatódhatott és utána kapta vissza Finnország az 1940-es helyett a rendezési jogot 1952-ben. Hasonlóan így volt ez a foci vb-vel is. 1938-ban még éppen megrendezhető volt a franciaországi vb. Itt a háború miatt Argentína lett a kárvallott, hiszen a 4. vb ott lett volna 1942-ben. A Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) nem az eredeti menetrend szerint folytatta, hanem Brazília lett a kegyelt és kitüntetett ország, de azért a latinok örültek, hogy legalább a saját földrészükre esett ismét a választás. Akárcsak az első Dél-Amerikában rendezett vb-en, ekkor is a latinok diadalával zárult a torna, nevezetesen Uruguay megnyerte a vb-címet, míg Brazília lett a második. A döntő mérkőzést Rio de Janeiróban, a Maracana stadionban játszották, amely a világ leghatalmasabb sportarénája, a maga 220 ezer befogadó képességével.

1951-ben Argentinabban került sor első ízben a Pan Amerikai Játékok megrendezésére, amely egyfajta "mini" olimpia a teljes amerikai földrész országai számara. A nagyszabású sportrendezvény ötlete jóval korábban felvetődött, sőt 1944-re ki is volt tűzve az első időpont, hasonlóan argentin rendezés mellett, akkor azonban a II. világháború közbeszólt. Az argentin sportolok hazai környezetben taroltak, és a legtöbb aranyérmet ok gyűjtötték be.

Közben a földrészen az USA általi gyarmatosítási kísérlete egyre intenzívebbé vált Mindenhol érezhető volt a szuperhatalomnak hívott idegenek befolyása és kizsákmányolása, sőt Panamát az amerikai csapatok később meg is szállták. Puerto Ricót teljes körben magukhoz láncolták, míg Kubát szinte teljesen kisajátították, egyfajta előretolt bástyaként és előállamként tekintettek rá. Mind katonai szempontból, mind gazdaságilag fontos volt az amerikaiaknak e karibi ország. Innen teljes rálátásuk és ellenőrzésük nyílt a Mexikói-öböltől egész a Karibi-tenger térségen át az Atlanti Óceánig. A katonai támaszpontok mellett Kubát üdülőhelyként használták. Minden jelentős multinak volt ingatlanérdekeltsége ott. Kuba szépsége mellett az ideális időjárása is vonzóvá tette a jenkik számara az országot, ahol egész évben nyaralásra és az óceáni fürdőzésre alkalmas az éghajlat. Arról nem is beszelve, hogy az ország két legjelentősebb iparcikkéből; a cukornádból és a dohányból is egyesek milyen szépen megtollasodtak.

Kevésbé ismert tény talán, hogy a világhírű amerikai író; Ernest Miller Hamingway hosszú évekig élt és dolgozott Kubában. Beleszeretett a latin országba és tisztelte, szerette a helyieket. Számos műve, köztük a leghíresebb alkotása; Az Öreg halász és a tenger című regény is Kubában íródott, mi több, a főhőst is egy hús-vér kubai emberről formázta meg. Teljes hagyatékát, beleértve a házát, a gazdag könyvtárát és sok értékes holmiját a kubai népre hagyományozta. Egykori háza a mai napig az egyik közkedvelt és látogatott múzeum Kubában.

Ezekben az időkben szinte egyetlen üde színfoltként Argentína lógott ki a sorból. Az Egyesült Államok szünet nélkül mesterkedett az argentin bel- es gazdaságpolitikához közel kerülni. Argentínában Peron elnöklete alatt minden jelentős létesítményt államosítottak, illetve hazai kézben összpontosítottak.

Egyre többen kezdtek rádöbbenni a Latin-Amerikát sújtó égető problémák igazi okára, azaz az USA tevékenységére. Előfordult néhány kisebb-nagyobb próbálkozás is a "Szuperhatalommal" szemben, de ezek természetesen sikertelenek voltak. A kor legjelentősebb alakjainak egyike, az argentin Ernesto Che Guevara volt, aki már meglehetősen fiatalon átlátta a történelmi helyzetet, és egyben a megoldást is sürgette, amelyben ő maga is aktívan részt vett.

Az első igazi áttörés Guatemalában történt, ahol sikeres forradalom bontakozott ki. Visszaállították a demokratikus rendet, legalább is kísérletet tettek rá, mivel túl sok idejük nem maradt, mert hamar jött a válaszlépés és elsöpörték a forradalmat. Mégis egyfajta jelzés volt az elnyomottak részéről. Che Guevara maga is Guatemalában tartózkodott ezekben az időkben, majd a forradalom leverése után Mexikóba költözött.

Kubában viszont totális győzelmet hozott a forradalom, bár nem az első nekifutásra. Egy fiatalokból összeállt forradalmi mag Fidel Castro vezetésével tett próbálkozást a fasiszta és az amerikaiakat kiszolgáló Batista rezsim megdöntésére. Legelső körben egy laktanyát rohamoztak meg Castroek, de a katonák elfogtak őket és börtönbüntetést kaptak. Szerencsés módon később amnesztiával szabadultak. A csoport Mexikóba tette át székhelyét és onnan készítette elő az invázió tervet. Az első partraszállási kísérlet kudarca fulladt, így Castroéknak újra illegalitásba kellett vonulniuk.

Ezekben az időkben találkoztak és ismerkedtek meg Mexikóban Che Guevarával. Kidolgoztak az újabb tervet Kuba elfoglalására, amely 1958 végére lett időzítve.

Ugyan ebben az évben (1958) immár a 6. világbajnokságra került sor, ezúttal Svédországban, ahol Brazília nyerte a címet. Kétszeresen is nevezetes vb. volt, hiszen ez volt az első olyan eset, amikor egy válogatott a saját földrészen kívül is meg tudta nyerni a világtornát. Ekkor ismerte meg a nagyvilág minden idők egyik legkivalóbb labdarúgóját, a brazil Pelét, aki még 18 éves sem volt. Feltétlenül érdemesnek tartom egy történeti áttekintésnél, hogy a vezető politikusok, vagy katonai személyek mellett a jelentős civileket, így a sportolókat, művészeket is megemlíteni, hiszen a történelem fontos és jeles részei ők.. Pelé azonban nem csak, mint a világ legnagyszerűbb sportolójaként érdemes a méltatásra, de egy ritka emberóriás is egyben, aki rengeteget tett az átlag-, kiváltképp a szegény emberekért. Minden igaz és jó úgy mellé áll.

1958. december végén elindult Castro különítményének hajója a kubai partok felé, fedélzeten Che Guevarával.. Az invázió 1959. január 1-jen indult. Sikerült a forradalmároknak megvetniük a lábukat a szárazföldön, majd általános támadásba lendültek. Jól számoltak Castroek, hiszen a kubai nép csatlakozott hozzájuk és így már igazan komoly erőt képviseltek. Sorra vettek be a városokat a felkelők. Che egy külön csapat vezetésével is meg lett bízva és ez a különítmény aratta a legfontosabb és egyben döntő győzelmet a Santa Clara-ért kezdett csatában. Che Guevara hősiességéért, bajtársiasságáért és az elért katonai sikereiért parancsnoki előléptetésben részesült. A forradalom egész Kubában győzött. A gyűlölt Batista elmenekült és Dominikán tálalt menedéket.

A hatalmat a forradalom vezetői ragadtak magukhoz. Castro lett a miniszter, öccse; Raul pedig a helyettese. Che Guevarát ipari- es pénzügyminiszternek nevezték ki, aki egyben kubai állampolgárságot is kapott. Az új kormány demokráciát és vele együtt az ország felemelkedését hirdette meg. Nagy hangsúlyt fektettek az oktatás és az egészségügy fellendítésére, de minden téren reformokkal igyekeztek átütő eredményeket elérni. Az ország köztársaság lett, népi demokratikus renddel. Az amerikai értékeket lefoglaltak, gyakorlatilag mindent államosítottak. Az amerikaiakat nem kellett kiűzni, elmenekültek maguktól. Mint az várható volt, az USA ellencsapása csak idő kérdése volt, ezért a kubai hadsereget is igyekeztek egyre jobban megerősíteni. 1961-ben megindult az amerikaiak inváziója, mely hadművelet a Disznó-öbölbeli csataként vonult be a történelemben, s amely az USA csúfos vereségével végződött. Tanulva a kudarcból igyekeztek más eszközökkel is ellehetetleníteni Kubát. Teljes körű embargót rendeltek el az országgal szemben. Többek között ezért is Kuba a Szovjetunió fele nyitott. Az oroszok szívesen biztosították támogatásukról a kubaiakat, noha az ország mind az oroszok, mind az amerikaiak tudtára adta, hogy Kuba nem kommunista ország, és nem is kíván egy szovjet mintájú országot építeni. Az tény, hogy számos szocialista rend ismérvet lehetett tetten érni az ország struktúrájában, viszont az is tény, hogy Kubában a kommunista jelképeket nem használtak. Az USA állandó fenyegetése és ellenszenve miatt a kubaiak a KGST országaival kötöttek szövetséget. Ennek főleg a fiatalok élvezhették az előnyét, hiszen a keleti-blokk országaiból nem lehetett egykönnyen az amerikai földrészre eljutni, a Kubával kialakult új kapcsolattal ez valóra válhatott. Így jutott el sok magyar fiatal is Kubába. Természetesen kölcsönös volt az utaztatás, így sok kubai utazhatott, vagy éppen tanulhatott Európa szocialista országaiban.

Che Guevara kubai nagykövet is lett, ő képviselte az ország külkapcsolatait. Bejárta a teljes keleti-blokk országait, így többek között Magyarországon is megfordult, valamint az ENSZ kongresszusain, ahol gyakran felszólalt. Miután Kuba helyzete stabilizálódott, szorgalmazta teljes Latin-Amerikára kiterjedő felszabadító harcot. A kubai sikerek és tapasztalatok alapján reálisnak tálalta elképzeléseit.

Közben 1962-ben sor került a harmadik dél-amerikai helyszínen rendezett foci vb-re, amely ezúttal Chilében volt, ahol már Pelé ismert sztárnak számított. Nem meglepő, hogy ezúttal is a brazilok hódítottak el a világbajnoki címet. Kis híján éppen velünk játszhattak volna a döntőt, de a magyar csapatnak, akik többek között Argentína ellen is megmérkőztek, nem volt szerencséje, mivel a csehek ellen 1:0-ra kikaptak. A magyar csapat normális körülmények között tízből tízszer verte volna az északi szomszédait, de azon a meccsen hihetetlenül ellenünk volt Fortuna. Míg a magyar válogatott minden helyzete kimaradt, a csehek tálaltak egy gólt, amivel ők jutottak tovább. A döntőben már nem volt ilyen szerencséjük, a brazilok magabiztosan verték őket, míg a házigazda chilei válogatott a 3. helyen végzett.

Ebben az évben robbant be a világhírű Beatles együttes is a világ zenei életébe, és lett milliók kedvence. A zenekar páratlan pályafutása kísérte végig a 60-as éveket. Azért is érdemes megemlíteni mindezt, mert köztudottan ez az angol együttes kiváló dalai mellett az igazi humánumot is képviselték. A Beatles óriási kedvenc és a szabadság szimbóluma lett Dél-Amerikában is.

Che Guevara előkészületet tett elgondolásainak megvalósítására. Nagy kérdés volt, melyik ország legyen a következő állomás, ahol a kubai forradalomhoz hasonlóan folytatni lehetne az ország felszabadítását. Végül Bolíviára esett a választása, ahová 1966-ban titokban érkezett kis létszámú csapatával. Egy évnyi megpróbáltatásokkal teli küzdelem után a különítmény árulás áldozata lett. Miután nyomara bukkantak, 1967. október 8.-an egy rajtaütés során elfogták és maradék társaival együtt másnap kivégeztek a bolíviai La Huigita-ban.