"Bárhogy nõ vagyonod, csak vele nõ a vágy, hogy még többre növeld."
Horatius
Kórházunkban a régi sebészet épületében levő márványtáblán ott a neve, a kórházépítésre adakozók sorában, a Gönczy-teremben pedig, Vaszary Kolos festménye mellett az ő képe is díszíti a falat. De vajon tudjuk-e ki volt Graeffel János?
A kórház építésére adakozó esztergomi egyházi vezetők közül talán róla tudunk legkevesebbet, pedig jó lenne emlékét megőrizni és példaként állítani. Egyáltalában feldolgozni és bemutatni, hogy az egykori kanonokok, püspökök mi-mindent tettek
Esztergom egészségügyéért, oktatásáért, jobb szociális ellátottságáért:
Vajon, ha a mai egyházi vezetők ugyanolyan lehetőségekkel rendelkeznének…
Persze a mai lehetőségek mellett is jól jönne a segítség. Akár az erkölcsi is! Sokan megfogalmazták már azt az elképzelést, hogy valamilyen formában fel kellene éleszteni és újraértelmezni azt a hagyományt, ami a város kórházát a Vaszary Kolos Kórházat, a katolikus egyházhoz fűzte eddigi története során.
Ilyen és hasonló gondolatok fordultak meg a fejemben, amikor a Bazilika imponáló, monumentális altemploma lépcsőin lefele lépdeltem. Vajon hányan jöttek el ide előttem, hogy fejet hajtsanak az egykori adakozók előtt.
Jelenleg a látogatók elől elzárt területen nyugszik Walter Gyula, Boltizár József, Pór Antal és akihez igyekeztem Graeffel János is.
Ki is volt Graeffel János?
Édesapja esztergomi tanító volt, és fiai is itt született 1833. augusztus 6-án. Középiskoláit is Szent István városában végezte el, majd, mint főegyházmegyei papnövendék a teológiát a fővárosban hallgatta
1856. szeptember 16-án szentelték pappá. .Rövid ideig Szomoron volt káplán, majd a Nagyszombati Érseki Katolikus Gimnázium tanára lett. A nagymúltú gimnázium fenntartója 1852-től az esztergomi érsek volt. Scitovkszky János érsek a bencések távozása után a tanítást egyházmegyei papokra bízta.
1876-ban Graeffel János Hidassy Kornéltól – aki számos esztergomi kötődéssel rendelkezett, és korának egyik igen jelentős egyházi személyisége volt – vette át az iskola irányítását, és a konviktusi („egyházi diákotthon ) vezetését.
32 éven keresztül működött Nagyszombatban.
1888-ban pozsonyi, 1890-ben esztergomi kanonok lett.
1891-től viselte azoborhegyi apát címet.
(A zoborhegyi apátságot Szent István idejében alapították. 1896. augusztus 20-án itt avatták fel a történelmi Magyarország 7 millenneumi emlékművének egyikét. A 20 méter magas gránitobeliszket Csehszlovákia létrejöttekor a csehszlovák hadsereg felrobbantotta)
1907-től lett apostoli főjegyző.
Hosszú élettel ajándékozta meg a Teremtő, hisz 90 évesen hunyt el Esztergomban.
1922. október 10-én temették el a Bazilika altemplomában.
Keveset tudunk életéről, személyiségéről, de azon egyházi vezetők közé tartozott, aki kötelességének érezte, hogy elősegítse az új esztergomi kórház létrejöttét, és ezért 2000 korona adományt tett erre a célra.
Emlékét tehát legalább nekünk a kórház dolgozóinak illik megőrizni!
Osvai László dr.