Bevallom, nem sok közöm van Hozzád. Mint törékeny gyerek, mindig is az öregekhez húzódtam. Azokhoz, akiknek volt ereje megöregedni. Az érett Aranyhoz s a meghasonlott Vörösmartyhoz.
Először, valamikor régen, boldog akartam lenni. Aztán tökéletes. De nincs messze az idő, mikor az ember csak lenni akar, boldogtalanul és tökéletlenül is, lenni, még egy kis ideig, mert süt a nap, vagy esik az eső. (1941)
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij 190 éve, november 11-én született Szentpétervárott. Az orosz irodalom egyik legismertebb képviselője a világban. A lélektani regény mestere. Sírkövén a Karamazov testvérekből vett sorok olvashatók: „ha a földbe esett mag el nem hal, csak egymaga marad; ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem.”
A közvélemény Katona József (1791. november 11. - 1830. április 16.) egyetlen művét ismeri. Az 1815-ban írt Bánk Bán a „legelső nemzeti drámánkká” magasztosult és elhomályosította további műveit. 1826-tól Kecskemét főügyésze lett, és többé az irodalommal nem foglalkozott. 1830-ban a városháza előtt szívroham okozta halálát.
/Az ifjúság álmodik, és nem tud semmi biztosat az évszakokról. Számára a díszletek változnak csak, az élet sugárzó játékának díszletei. Az évet úgy látja, mint négyfelvonásos színjátékot. Mikor az ifjúság életérzése múlóban, érzékenyen figyelni kezdünk a külső változásra: novemberben nemcsak bőrünk érzékeny, hanem lelkünk is. Valami történik, ami nyugtalanít.
A hit ajándék, amit Isten ingyenesen ad az embernek. A hívő ember, aki elfogadja ezt az ajándékot, megtalálja benne az utat a szenvedés értelmének, értékének megértéséhez. És ahogyan Szent Pál mondja a Timóteushoz írt első levelében: akik nem fogadják el, azok „a hitben hajótörést szenvedtek”, vagyis mivel nem ismerik fel a szenvedés értelmét, az elkeseredés útján járnak.
Mély részvételt érzek a hamiskártyások iránt, azokkal szemben, akik sose tudnak szembesülni önmagukkal és tetteikkel. Mivel hozzájuk mérten akár egy gyilkos is, aki fölmérte és megszenvedte tettét: bárány és győztes áldozat.
Buda alatt a ráckevei régi temetőben járva egy különös útjelző táblán akad meg a tekintet: JÁNOS vitéz sírja felé mutat a nyíl. A nyíl irányába haladva egy félbetört oszlopú síremlék áll. Rajta a felirat: Itt nyugszik Horváth Nepomuki János /rangjai és kitüntetései felsorolva/ aki nem más, mint Petőfi Sándor megálmodott mesehőse: János vitéz.
A művészet sose „egyenes közlés”, mint egy matematikai tétel, egy filozófiai igazság, egy konkrét tett, vagy egy üzleti levél. A küldönc, aki egy határozott céllal közvetít egy határozott üzenetet, mint szimbólum, semmiképpen se a költészet, a költő, a művész szimbóluma. A művészet: séta.