KULTÚRA

MÁRAI SÁNDOR: SZEPTEMBER

Az ökörnyállal kezdődik, a mustszagú erjedéssel, a dáliákkal, a színházi bemutatókkal és a japán-kínai háborúval; évszakok, egy idő óta, általában háborúkkal kezdődnek. Az égre nézünk, a sűrű, szirupszínű égre, hallgatjuk a berúgott darazsak dongását, a távoli bombák robbanását. E bombák messze robbannak, Spanyolországban és Kínában. A természet az enyészet felé tart; de az ember sem tétlen.

BÚCSÚLEVÉL HELYETT

5 éve terjedt el hazánkban is ez az írás Gabriel Garcia Márquez búcsúleveleként. Hamar kiderült, hogy semmi köze a Nobel-díjas kolumbiai íróhoz, sőt az író tiltakozott is, hogy ezeket a gondolatokat a nevével összekapcsolták. Döntse el az olvasó jogos volt-e a tiltakozás!

MÁRAI SÁNDOR: FÜVESKÖNYV

Valahányszor orvoshoz mentem, nem tudtam szabadulni a kínos és megalázó érzéstől, hogy megcsalom a derék embert, aki mestersége és emberismerete szerint, aggályosan és gondosan, de teljesen reménytelenül foglalkozik velem.”

CSOÓRI SÁNDOR: A BÁTORSÁG GYAKORLÁSA

Egyetlen tőkénk és természeti kincsünk van: az életünk. Hiába szeretnénk rendelkezni vele, csak szakadozottan tudunk. Első esélyünk a tanulás kinyíló távlata lehet, ha megértjük, hogy mik szeretnénk lenni: orvos? Kőfejtő? Tehenész a Hortobágyon? Birkózó? Színész? Netán olyan kisisten valahol, aki már csak repülővel tud közlekedni a világban?

 

 

MÁRAI SÁNDOR: AUGUSZTUS

Megtérnek a tengertől, a hegyek közül, az idegen, nagy városokból, ahol minden olyan különös, a reggeli teához sült szalonnát adnak, s az emberek nem veszik le kalapjukat, ha belépnek egy üzletbe, s a hölgyeknek nem csókolnak kezet: megtérnek a világból, lelkesen és hadarva adnak elő, két kézzel csomagolnak ki kagylót, melyben a tenger zúg, egy nő szemének emlékét, amint Velencében a vaporetto fedélzetén visszanézett, újfajta ruhafogast, amilyet nálunk nem ismernek.

 

EMBER-RAGASZTÓ

 

A könyveim külsejére eddig gondosan vigyáztam. A belsejükre annál kevésbé. Igazság szerint körmöst kellene kapnom miattuk, mint elemista koromban Muharos tanító úrtól, aki, ha ételnyomot, ceruzafirkát vagy gyűrődést pillantott meg valamelyik tankönyvemben, azonnal kiállított büntetésből a katedrája mellé, hogy ne felejtsem el többé: a könyv nem naptár, nem asztalterítő, amelyet hétről hétre ki lehet mosni, sőt vasalni is.

 

MÁRAI SÁNDOR: JÚLIUS

 

Már reggel, ébredéskor, van a levegőben valami vészhírszerű. A madarak hajnali fél három felé kezdik. Háromtól ötig vitatkoznak, készülnek a napra, az életre. Ezek a titkos órák. A város savanyú lepleibe göngyölten alszik, gyötrötten és aléltan készül a nappal harmincnégy fokos végzetére. De a kora hajnal, ez a gyöngéd, nemes és szagos júliusi hajnal az érettség egészséges és üde illatával lélegzik.
 
 

BENKE JÓZSEF: MEDICINA A KÉPZŐMŰVÉSZETBEN

Olyan könyvet tart a kezében a tisztelt Olvasó, amely – a maga nemében – a nemzetközi irodalomban, így a könyvkiadás területén is teljesen egyedülálló. Az általunk elérhető világnyelveken – Medicine in the fine Arts, Medizin in den bildenden Künsten, Medicine dans les arts majeurs – ilyen kiadvány nem létezik.

AZ EMBER ÉS A KŐ

Rám is rám foghatja bárki, hogy sokakkal együtt engem is a kétségbeesés nevelt. A világhiány, a lekváros kenyér, a nagyra nőtt gondok vérszegény szakácsnője.

SZENT LÁSZLÓ SÍRJA NAGYVÁRADON

Árpád-házi szentjeink közül a legnagyobb tisztelet Szent László király alakját övezte. A néphagyományban mindmáig az ő alakja köré szerveződött mondai hagyomány él a legélénkebben. Tisztelete nemcsak a korabeli Magyarországon élt erősen, hanem egyes nyugat-európai területeken is ( Rajna-vidék ).

Tartalom átvétel