APÁCZAI CSERE JÁNOS / 1625-1659 /

Nem csak a magyar egészségügyet, hanem az oktatást is padlóra küldte az elmúlt 7 év liberalizmusa. Esztergom iskolaváros! Nekünk is szembe kell néznünk a helyi pedagógiai problémákkal!!! Nemrégiben példaként említettem a jelenből Ritoók Zsigmond tanár urat. Jó igazodási pontot jelentene Klebelsberg Kunó is, de most mégis egy XVII. századi nagyságra emlékezzünk!

1625. június 10-én a Brassó megyei Apácán született Tsere János - aki később Apáczaira változtatta nevét - szegény jobbágyszülők gyermekeként.

Kolozsvárott, majd Gyulafehérvárott tanult. Itt figyelt fel tehetségére Gelei Katona István erdélyi református püspök és egyházi költségen külföldre küldte tanulni.

Először Franekerbe, majd a leydeni egyetemre került. 1650-ben Utrechtben később Harderwijkben tanult, ahol 1651. április 26-án teológiai doktorrá avatták

Elképesztő nyelvérzéke lehetett, hisz beszélt latinul, görögül, franciául, angolul, de bírta a kaldeai, szíriai, rabbinusi, talmudi és arab nyelveket.

1651. szeptember 30-án vette feleségül Utrechtben Aletta van der Maet-t.

A következő évben az új erdélyi püspök hazahívta és némi szükséges várakozás után feleségével és gyermekével 1653. augusztus 29-én érkezett Gyulafehérvárra.

Nehéz lehetett Utrecht után, az ottani körülményeket és lehetőségeket megszokva az erdélyi élete. Nagy lendülettel vetette be magát a munkába. Mint kezdő tanár élesen kritizálta a honi oktatási rendszert. Ezzel természetesen nem szerzett sok barátot a kollegái között. Annál inkább hatott tanítványaira. Kimagasló műveltsége, tudása példaképpé tették.

Könyvet ír, melynek célját így határozza meg: ….”oly könyvet adnék a magyar ifjúságnak kezébe, melyben anyai nyelvén többire minden szép és hasznos tudományokat olvashatna”.

2 évi előkészítés után jelent meg ( 1655-ben) a „Magyar Encyclopedia”

11 részből állt 412 oldalon felölelte a kor valamennyi tudományágát.

A mű sok tekintetben ma is aktuális kérdéseket vett fel. Ennek bizonyítására idézzük fel a 10. rész XXIX. szakasz 3. pontját

A tanítóban, hogy tisztiben hasznosan járhasson el, megkívántatik:

1. hogy tanításához illendő életet éljen, s tanítványinak jó és dícséretes példát adjon;

2. hogy elég tudós legyen;

3. hogy jó lelkiismérettel s isteni félelemmel, amit tud, azt másokkal közölje,

4. tanítványait mint atyjok, úgy szeresse.

5. Tanítsa őköt világosan, rövideden és teljességen.

6. Őköt Isten előtt való könyörgésében megemlítse.

7. Ne légyen ajándékon kapdosó;

8. tanítványainak erkölcsöt és nyelveket igyekezze leginkább megújétani.

9. Egyedül csak arra igyekezzék minden dolgában, hogy tanítványaival ő magát szerettesse;

10. magát a külömb-;külömbféle elmékhez jól alkolmaztassa.

Kortársai nem ismerték el tehetségét. Mikor elöljáróváltás történik iskolájában nem őt, hanem Basirius Izsákot nevezik ki. Az új vezetővel viszonya nem felhőtlen. Egy nyilvános vitában alulmarad vele szemben. A fejedelem Fehérvárról Kolozsvárra helyezte át.

A diákok közül sokan (pl. Bethlen Miklós is ) követték mesterüket. 1656. november 20-án új állását a következő című beköszönő beszéddel foglalta el:

„Az iskolák igen nagy szükségéről és azon okokról, melyek miatt a magyaroknál elpusztult állapotban vannak.”

Békés boldog időszakban és szerencsésebb országban óriási karriert futhatott volna be. Ekkor azonban Erdély és ezzel a magyar nemzeti műveltség ügye hanyatlik. Csakúgy, mint az ő egészsége is. 1659. december 27-én lett a tbc áldozata. 39 év adatott meg neki, de ezalatt örökre beírta nevét a magyar pedagógia és a magyar művelődéstörténet hallhatatlanai közzé .

Feleségének a gazdag holland polgárlánynak, - aki mindvégig kitartott férje mellett és közös sírban nyugszanak - Áprily Lajos állított örök emléket „Tavasz a házsongárdi temetőben” című versével.

Tavasz a házsongárdi temetőben

(Apáczai Csere Jánosné, Aletta van der Maet emlékének)

A tavasz jött a parttalan időben,

s megállt a házsongárdi temetőben.

Én tört kövön és porladó kereszten

Aletta van der Maet nevét kerestem.

Tudtam, hogy itt ringatja rég az álom,

s tudtam, elmúlt nevét már nem találom.

De a vasárnap délutáni csendben

nagyon dalolt a név zenéje bennem.

S amíg dalolt, a századokba néztem

s a holt professzor szellemét idéztem,

akinek egyszer meleg lett a vére

Aletta van der Maet meleg nevére.

Ha jött a harcok lázadó sötétje,

fénnyel dalolt a név, hogy féltve védje.

S a dallamot karral kísérve halkan,

napsugaras nyugat dalolt a dalban,

hol a sötétség tenger-árja ellen

ragyogó gátat épített a szellem.

Aletta van der Maet nevét susogta,

mikor a béke bús szemét lefogta.

S mikor a hálátlan világ temette,

Aletta búja jajgatott felette,

míg dörgő fenséggel búgott le rája

a kálvinista templom orgonája.

Aztán a dal visszhangját vesztve, félve

belenémult a hervadásba, télbe.

Gyámoltalan nő - szól a régi fáma -

urát keresve, sírba ment utána...

A fényben, fenn a házsongárdi csendben

tovább dalolt a név zenéje bennem.

S nagyon szeretném, hogyha volna könnyem,

egyetlen könny, hogy azt a dallamot

Alette van der Maet-nak megköszönjem.