RADNÓTI MIKLÓS: GYÖKÉR

h, 2009-08-03 08:44

„Tízkor havas eső esik, koromsötétben, bokáig sárban botorkálunk munkára. Öten belső munkát kapunk. Az óriási cukorkeverőt kell kitisztítanunk. Emeletnyi magas tartály, az egész tartályt kitöltő keverőgépekkel és tengelyekkel. S az egész ragad az undorító sárga cukorpéptől. Fölül ragacsos vasrostély. Felmászok a létrán, belenézek, felfordul a gyomrom.”…

 

/ Radnóti Miklós: Napló /

 

Radnóti Miklós: Gyökér


A gyökérben erő surran,

esőt iszik, földdel él

és az álma hófehér.

 

Föld alól a föld fölé tör,

kúszik a ravasz gyökér,

karja akár a kötél.

 

Gyökér karján féreg alszik,

gyökér lábán féreg ül,

a világ megférgesül.

 

De a gyökér tovább él lent,

nem érdekli a világ,

csak a lombbal teli ág.

 

Azt csodálja, táplálgatja,

küld néki jó ízeket,

édes, égi ízeket.

 

Gyökér vagyok magam is most,

férgek között élek én,

ott készül e költemény.

 

Virág voltam, gyökér lettem,

súlyos, sötét föld felettem,

sorsom elvégeztetett,

fűrész sír fejem felett.