„HOL SÍRJAINK DOMBORÚLNAK”…

Mielőtt folytatnánk kegyeleti sétánkat Bélay Iván hagyatékát lapozva az esztergomi Szentgyörgymezői temető sírkövei között emlékezzünk meg a hatalmas anyag összegyűjtőjéről, aki nyugdíjas éveit a könyvtárban, a levéltárban töltötte, ránk hagyva Szentgyörgymező és Esztergom történetének megannyi érdekes momentumát.

1922. január 10-én született Esztergomban, Szentgyörgymezőn. Elemi osztályait is itt végezte, majd a Bencés Gimnáziumban tanult, ahol aktívan bekapcsolódott a cserkészmozgalom életébe. 1941-ben érettségizett, katona szeretett volna lenni. A Ludovika Akadémia tagja lett, mellyel a II. világháború eseményei miatt a fővárosból először Lévára, majd Németországba került. Átélte Drezda bombázását.

Hazajutva nagy nehézségek árán tudott elhelyezkedni a nyergesujfalui Viscosa Gyárban. Itt dolgozott 1973-as nyugdíjba vonulásáig. Végigjárta a ranglétrát: volt laboráns, diszpécser, szállítási vezető, majd Anyaggazdálkodási Osztályvezető.

Nyugdíjas éveit a hon és helyismereti kutatásoknak szentelte. Elsősorban szülőföldje történetével foglalkozott.

2007-ben betegedett meg, állapota fokozatosan súlyosbodott, egyre kevesebbszer láthattuk már nyilvánosan a könyvtár könyve fölé hajolva. 3 jó barátján kívül kevesen érdeklődtek hogyléte iránt./!/

Kívánságának megfelelően temetése, minden ceremónia nélkül, a legszűkebb családtagok jelenlétében zajlott le.

A Szentgyörgymezői temetőben nyugszik! Emlékét megőrizzük!

A rövid életrajz után még mindig nem a szentgyörgymezői temetőben folytatjuk a kegyeleti sétát, hanem a Belvárosi sírok között. Ezekről is megtudhatunk néhány érdekes, és figyelemreméltó történetet, íme:

„ Hős honvéd tűzszerészek!

A Belvárosi temető III.D parcellájának 5. sorában található betonkereten, egy kovácsoltvas kerítéssel körülvett hármas sír. Kétoldalt 1-1 magas tujafa, hátul középen vasból /harmatacső/ készült kereszt, tetején egy rohamsisak, alatta babérkoszorút utánzó műanyagkoszorú.

Elől három fakereszt, rajtuk lemezből kivágott rohamsisaklap, és vaslemez sírtábla. A kerítésen 3 db élővirág tartó edény.

Tandler István Zalecker Lajos Miklós Lajos

honv. örv. honv. örv. honv. szkv.

utász tűzszerész utász tűzszerész utász tűzszerész

élt 34 évet élt 22 évet élt 26 évet

megh.1945 aug.1. megh.1945 aug.1. megh. 1945 júli 20.

1945 július 20-án 10 órakor Esztergom-Kenyérmező vasútállomástól kb. 800 m-re II. világháborús német harckocsielhárító aknamező semlegesítése / vakra szerelés / közben egy felrobbant akna Miklós Lajos és Tandler István honv. tűzszerész őrvezetőket megsebesítette. Őket az Esztergomi Kolos Kórházba szállították, de életüket már nem tudták megmenteni.

Ugyanakkor sebesült meg Mártha László tűzszerész honvéd is. Őt is az Esztergomi Kolos Kórházba szállították, ahol 36 aknaszilánk eltávolítása után életét megmentették, de rokkant lett. Felépülése után rendszeresen gondozta bajtársai sírját. 1966-ban kereszteket, névtáblákat készített.

1994-től az Esztergomi Református Gyülekezet, nagytiszteletű Német Lajos lelkipásztor vezetésével vállalta a sír gondozását, megrendezték a július 20.-i megemlékezéseket.

1996-ban vitéz Csomor Gyula főhadnagy megígérte, hogy virágokat, dísznövényeket ültet a sírra és gondozza azokat.

1997. év március 7.-én a virágok ültetése közben holtan hanyatlott bajtársai sírjára.

Ezután Pethe Sándorné / Piroska néni / vitéz Balázs Ferenc tűzszerész törzsőrmester és felesége Erzsike vállalták a sír további gondozását.

A harmatcsőből készült kereszten eredetileg szovjet rohamsisak volt, de vitéz Szendrő Péter hadnagy magyar rohamsisakot szerzett és hegesztetett a keresztre….

A Veterán Tűzszerészek és Aknakutatók Bajtársi Egyesülete és a Vitézi Rend Komárom-Esztergom Megyei Székkapitánysága minden év július 20.-án bensőséges ünnepségen emlékezik meg a hősökről és koszorút helyez el sírjukra.”

 Bélay Iván