125 ÉVE GYÓGYÍTANAK A SIMOR KÓRHÁZBAN 1.

Amikor Esztergomban 110 éve szeptember 2-án letették a mai kórházunk alapkövét, már 15 éve működött Szentgyőrgymezőn a Simor János érsek által alapított Kórház, mely ma is az ő nevét viseli. Jelenleg a Vaszary Kolos Kórház részeként rehabilitációs feladatokat látnak el benne. Az Érseki Kórház kapuit 1885. szeptember 6-án nyitották meg a betegek előtt.

Simor János hercegprímás esztergomi érsek 1881. január 6-án írta alá Palkovics Károllyal azt az adásvételi szerződést, melyben olvasható, hogy a prímás a 10 000 forintért megvásárolt Esztergom szentgyörgymezei területre kórházat kíván építtetni - és azt két módon akarja hasznosítani:

 …„béke idején első sorban az érseki uradalom cselédei, másodrészedüleg pedig egyéb vagyontalan szegények számára” nyújt ellátást, illetve „háború idején a Vörös Kereszt Egyletnek, sebesült katonák ápolására kell átadni.

 „Ezen ház mindaddig, míg azt elháríthatatlan akadályok gátolni nem fogják egyedül és kizárólag fenn érintett czélokra hasznosíttassék.”

A kivitelező Feigler Ignácz pozsonyi építész volt, akinek 26 024 forintos költségvetését a főpap jóvá is hagyta.

Nem lehet ennek a rövid dolgozatnak célja Simor János nagyívű és nagyjelentőségű életútjának ismertetése, de röviden illik megemlékezni róla:

Simor János 1813. augusztus 23-án született Székesfehérvárott. Apja cipészmester volt. Elemi iskoláit szülővárosában és Budán végezte. Rudnay Sándor prímás 1828-ban felvette kispapjai közé. 1836. október 28-án szentelték pappá. 2 évig a pesti Terézvárosban volt káplán, majd a Pázmáneumban doktorált. 1842-46-ig Bajnán működött. 1846-tól már prímási titkár. 43 évesen 1857-ben lett győri püspök. Scitovszky János halála után 1867-ben vette át a magyar egyház irányítását.

Nevéhez fűződik a Bazilika építésének befejezése, a Keresztény Múzeum felállítása, a prímási palota építése, és sok más jelentős tett mellett az érseki kórház építése is.

Életében jótékony célokra 4 767605 forintot fordított. 1891. január 18-án tüdőgyulladás okozta a halálát. Sírja a Bazilika kriptájában található.

Visszatérve az Érseki Kórház történetére:

A kórház első igazgatója dr. Rapcsák Imre lett, akinek sírját ma is felkereshetjük a szentgyörgymezei temetőben.

Rapcsák Imre jó kapcsolatot tartott a városi kórház vezetőivel, Feichtinger Sándorral, majd Mátray Ferenccel és később Gönczy Bélával is.

A Kolos Kórház alapkőletételi ünnepségén is ott volt Mátray Ferenccel, melyre az Országos Orvosszövetség kongresszusa eseményeként került sor. / Mindketten az országos igazgatói tanács tagjai voltak / Kórházigazgatói funkcióját akkor adta fel, amikor Csáky Károlyt váci püspökké nevezték ki és az új püspök kifejezett kérésének eleget téve tette át Vácra tevékenységét.

Utódául Vaszary Kolos Mátray Ferencet nevezte ki 1900. november 7-én. Ő azonban egy műtéti sérülése utáni szepsisben rövidesen elhunyt. A Vörös Kereszt Kórházban ravatalozták fel. Dr. Gedeon Kálmán a következő igazgató 1901-1912 látta el feladatait.

Feigler Ignácz pozsonyi építész munkája nem bizonyult időtállónak, mert 1890-ben az épületben szerkezeti hibák jelentkeztek és Simor János az épület újjáépítésére kényszerült.. Bővítette is az épületet a szomszédos Palkovics-féle háznak a megvételével. Ide helyezték el az apácákat, akik eredetileg a főépületben laktak. A kórház üzemben tartásáról a világháború kitöréséig a mindenkori prímás gondoskodott.

Az alapító akarata szerint az I. világháború alatt hadikórházként funkcionált az intézmény. Az irányítást dr. Seyler Emil végezte. Orosz hadifoglyok munkáját felhasználva, megoldotta a kórház csatornázását. Az intézmény a háború alatt 100 ágyon fogadta a sebesülteket.

1915 augusztusában a trónörökös pár esztergomi látogatásakor a magas vendégek felkeresték a Vörös Kereszt Kórházat is. Seyler Emil és Mattyasovszky Béla főhadnagy fogadta őket.

1916-ban Csernoch János érsek is meglátogatta a kórházat és a látottakról elismerőleg nyilatkozott, beleegyezett, hogy a „Vörös Kereszt Kórház” régi épülete mellé egy új modern épületet emeljenek. Itt helyezték el a Zander intézetet, a röntgen termet, orvosi rendelőket és egy várószobát. Az építkezésben a segédmunkát itt is hadifoglyok adták.

Természetesen a háborús körülmények között a Vörös Kereszt Kórházban is merültek fel problémák. Az Esztergomi Friss Újság 1917. szeptember 14.-i számában így foglalta össze ezeket. „ A Vöröskereszt Egylet közgyűlésén határozatba ment, hogy az egyesület számadásokat kér a kórház vezetésétől.”

Az Egyesület sérelmezte, hogy az intézményben nagyarányú fejlesztést hajtottak végre és a berendezések tulajdonjogát firtatták. Nézetük szerint a kórház a fiókegyesületnek tartozik számadással. Ez természetesen erősen vitatható volt, hisz a tulajdonos az érsek volt, és csak háború idejére adta át a kórházat katonai célokra.

 A proletárdiktatúra után felmerült a Kolos és a Simor Kórház közötti kapcsolat szorosabbá tétele. A Kolos Kórház kinőtte kereteit, jóval több beteget kellett volna ellátnia, mint amire képes volt.

 Az érseki és a városi kórház közötti szerződés hosszú tárgyalások után született meg, melyhez Csernoch János Gönczy Bélához írt levelében áldását adta:

 Tekintetes Igazgató Úr!

 A nagynevű elődöm Simor János bíbornok által alapított s az esztergomi érsek tulajdonát képező esztergomi érseki Vörös Kereszt Kórház bérbeadása ügyében az esztergomi érsek és Esztergom városa között kötendő szerződés tervezetéhez hozzájárulok. A szerződés három eredeti példányban állítandó ki és a polgármester, a kórházigazgató és a kórházi főnöknő által történt aláírás után hozzám aláírás végett beterjesztendő. Mivel a kórház csak háború esetén szolgálja a Vörös Kereszt céljait, egyébként pedig a Vörös Kereszt Egyesülettől teljesen független: azért félreértések elkerülése végett kívánom, hogy a kórház ezentúl hivatalosan „Esztergomi Simor Kórház”-nak neveztessék. A kórház homlokzatán is ez az elnevezés legyen feltüntetve. Már a szerződés is ily néven nevezze a kórházat.”

1920-tól Vándor Ödön vette át a Simor irányítását.

A 20-as években a Kolosban 120, a Simorban 80 ágyon gyógyítottak.

Állandó vita tárgyát képezte a két kórház együttműködési szerződése.

A város a megoldást a Kolos fejlesztésében látta, de erre nem volt megfelelő fedezet. Az állam a Simor Kórházat támogatta, 1924-ben pl. 300 millió koronás államsegéllyel..

 1925. október 27-i ülésén a Képviselő-testület a következő döntést hozta:

 „a Simor Kórházzal kötött szerződést fel nem mondja, hanem a két kórház között a kapcsolatot fenntartja, úgy hogy a Simor Kórházban egy bizonyos speciális u.n. légmellkezelés céljából és különböző pénzintézetek tüdőbetegeit helyezteti el, valamint a Simor Kórház egy elkülönített részében fertőző betegeket is.”

Az elképzelést Eggenhoffer Béla is, -aki Gönczy Béla halála után lett a Kolos Kórház igazgatója – támogatta: „Szanatóriumi jellegű tüdőosztályt kell kialakítani”. Az elképzelés azonban ekkor még nem valósulhatott meg.

Folytatjuk