AZ ESZTERGOMI KOLOS KÓRHÁZ ÉPÍTÉSTÖRTÉNETE 15.

A közvéleményt tehát foglalkoztatta a gyógyítás, az egészségügy, a kórházépítés kérdése. Mégis azt kell mondanunk, hogy a kórházépítő bizottság ugyan hozott egy határozatot, miszerint el kell készíttetni egy műépítésszel az új közkórház terveit, de ennél lényegesebb előrelépés az építés megvalósítására ez évben nem történt.

1899

Ebben az évben felgyorsultak ez események a kórházépítés ügyében.

Január 16.-án a kórházépítő nagybizottság ülésén elhatározták, hogy ifj. Bobula János kap megbízást az építési tervek elkészítésére. Ezt a március 3.-i közgyűlés jóvá is hagyta. A tervezőt húsvét hétfőn magánkihallgatáson Vaszary Kolos is fogadta, és tetszését fejezte ki a tervekkel kapcsolatosan.

A képviselőtestület tagjai egy kisbizottságot is alakítanak operatív célzattal, melynek elnöke Malina Lajos polgármester, előadója a kórházigazgató főorvos és a városi mérnök, jegyzője, az árvaszéki jegyző lett. Hivatalból pedig a tanácsorvos / dr. Áldory Mór / és a kórházi alorvos / dr. Vándor Ödön / lett a tagja.

Sinka helyére a város új pályázatot ír ki a kórházgondnoki állásra. Gottmann István, Kottra Károly és Muzsik József előtt az állást Mattyasovszky Gyula nyerte el.

Miután a kórházigazgató és a gondnok viszonya megoldódott Gönczy Béla nagy odaadással, energiával áll a kórházépítés ügyének élére.

Az Esztergom és Vidéke így írt róla:

“Erősnek, életképesnek született az új közkórház terve is, élete első idejében nőtt, gyarapodott is szépen, akadtak jó nénik és bácsik, akik ellátták erősítő táplálékkal, de hogy egyszerre nem lett érettkorúvá, hát lassacskán levették kezüket róla, szép csendesen, egymásután. S hogy egyre jobban magára hagyták, csak természetes, hogy senyvedni, sorvadni kezdett s már-már közel állott közéletünk ama temetőjéhez, amelynek legnagyobb részét az ily módon elpusztult eszmecsemeték sírocskái töltik be. Közel állott a sírhoz, amikor…

Amikor akadt egy ember, aki telve humanitárius eszmékkel, emberszeretettel, buzgósággal, pártfogásba vette a senyvedőt és feltette magában, hogy ezer akadály dacára is felneveli protezséjét. Nem szűnt meg vele soha foglalatoskodni, neki szentelte minden szabad idejét, küzdött, harcolt azokkal, akik a gyermek életképességében nem akartak bízni, akik legfeljebb alattomos rosszakarattal közeledtek hozzája, kért, koldult, futkosott, hogy erőre hozza védencét.

És íme mi történt! A gyermek, ugyszóllván napról napra, szemünk előtt nőtt, erősödött, fejlődött csodás gyorsasággal, egyre több protektora, jóakarója akadt, szépséges nénik vállalták magukra gondozását és ma – ma büszkén s önelégülten mondhatja protektora: nagygyá, erőssé tettük, felneveltük őt.

Hát itt a tanulság, mennyit tehet egy fáradhatatlan, buzgó, agilis, akadályoktól, kellemetlenségektől, rosszakarattól vissza nem riadó férfiú, megmozdíthatja az egész társadalmat, amelyben egy a másikat mindig vonzza maga után. … üdvözöljük őszintén a közkórház eszméjének diadalra vivőjét: dr. Gönczy Béla kórházigazgatót derék munkatársaival egyetemben.”

Hogy ezek az elismerő sorok nem a pillanatnyi sikernek, a pozíciót betöltő embernek szóltak azt az is bizonyítja, hogy 1933-ban mikor Gönczy Béla meghalt síremlékére – mely ma is látható a belvárosi temetőben – a következő felirat került:

“Bestei Gönczy Béla dr. Magyar Kir. Egészségügyi Főtanácsos. Az esztergomi Kolos Kórház életrehívója, igazgató-főorvosa”

Gönczy Béla 1899. július 3.-án a Kórházépítő Nagybizottsághoz terjedelmes jelentést nyújtott be a kórházépítés helyzetével kapcsolatosan. Ebben tájékoztatta a bizottságot, hogy az építés előkészítése olyan szakaszba lépett, hogy az engedélyeztetési eljárásokat a belügyminisztériumba be lehet adni.

Ebből a jelentésből megtudhatjuk, hogy a Bizutti-telek mellett az un. Komár-féle telek megvételével /500 frt / az új kórház részére 3 hold és 653 négyszögölt biztosítottak.

Ifj. Bobula János a kért terveket elkészítette, de a bizottság számos módosítást tartott szükségesnek. Az Esztergomi Takarékpénztár változatlan kérése az volt, hogy egy külön épületben 10 ágyat hozzanak létre gyermekek számára. A pénztár ezt a kérést azzal is aláhúzta, hogy a korábban biztosított 15 000 forint támogatást 5000 forinttal megemelte. Módosították a tervezetet és a sebészet emeletéről az apácákat a kápolna mellé helyezték és a kápolnát a környék lakosságának is hozzáférhetővé tették. Úgy ítélték meg, hogy a leendő kápolnával szemben egy orvosi lakást is szükséges építeni: „múlhatatlanul szükséges, miszerint a kórház területén egy orvosnak lakása legyen, ki úgy orvosi, mint adminisztratív szempontból állandóan figyelemmel kísérheti a kórház életét.”

A tüdővészesek számára a belgyógyászaton belül kívántak elkülönítő szobát biztosítani.

A ragályos betegségek és a boncoló helyiségeket is egy épületbe tervezte a műépítész. A bizottság ezt módosította, hisz “a közönségnél visszatetszéssel találkoznék a kórház azon osztályának igénybe vétele, melyben hullákkal egy fedél alá kerül.”

Előírták, hogy a szennyvíz kezelést ne egy emésztőgödörrel oldják meg, hanem “ a talajnak a szennyvíz által való megfertőztetése elkerültessék s ezen vizek egy megfelelő átmérőjű agyagcső csatornába a Simor-utczai gyűjtő csatornába vezettessenek.”

A jelentésben optimista módon nyilatkoztak a vízellátásról. Nevezetesen azt remélték, hogy a prímási vízvezetékből ez megoldható lesz.

Ezen módosításokkal javasolta Gönczy Béla a tervek elfogadtatását, majd rátért a költségvetési szempontok tárgyalására.

A kórház kivitelezésére 122 909 forint 22 krajcárt irányoztak elő. Tekintettel arra, hogy mindent összevetve a fedezet ekkor 87 094 forint és 22 krajcár volt, az építés költségeire még közel 40 000 forint vált szükségessé, még akkor is, ha bízni lehetett abban, hogy az árlejtési tárgyalásokon még spórolni lehet. Ezen összeg előteremtését az igazgató kölcsön felvételével javasolta biztosítani. A kölcsön fedezetét a kórházi költségvetés terhére gondolták, úgy, hogy az ápolási díjat nem emelnék, de a betegforgalom és a nagyobb ágyszám ezt fedezné. Hosszas gazdasági számításokkal bizonygatta igazát a főorvos.

E fejtegetésekből számos adat, statisztikai összehasonlítás maradt ránk.

Tekintsük meg például a kórház betegforgalmát.

Az ápolási napok száma a következő képen alakult:

Tekintsünk ki az országos képre is és hasonlítsuk össze az ország más kórházaival a mi akkori eredményeinket, ápolási napokat tekintve:

Miskolczi Kórházban         21,5

Csíkmegyében               23,7

Nagytapolcsányban        23,8

Temesváriban               23,5

Marosvásárhelyiben        25,28

Máramarosiban              32,5

Gömörmegyeiben          37,5

Gönczy Béla adatai alapján összehasonlíthatjuk az ápolási díjainkat is az országos adatokkal:

Debrecenben               98kr

Nagybecskereken        100

Szabadkán                   95

Szolnokon                   93

Nagykanizsán               90

Balassagyarmaton         85

Érsekujváron               83

Győrött                      83

Nagyváradon               82

Székesfehérvárott        82

A fővárosban a Szent Rókus, a Szent István és a Szent János kórházban 122

A jelentés szerzője végül így foglalja össze véleményét:

“Így tehát kettő között kell választani, vagy fenntartjuk a régi használhatatlan kórházat, …. A mely esetben a felajánlott fényes adományok kárba vesznek, s az építés ügye kiszámíthatatlan időkre elodáztatik, vagy felépítjük az új kórházat kölcsön segítségével… Ezen két lehetőség között a választás nem lehet nehéz.”

Az albizottság lelkiismeretes megfontolás után az építés végrehajtását és ezzel együtt természetesen a szükséges kölcsön felvételét ajánlja”

A szükséges kölcsön felvételének egy részét nem várt felajánlás fedezte. Vaszary Kolos Herczegprímás Ő Eminenciája értesítette a várost, hogy az épülő kórházra felveendő kölcsön kamatainak 4 %-al számított összegét /évi 1000 forintig / élete végéig magára vállalja.

E hír hatására a város képviselőtestülete Földváry István főügyész javaslatára a következő határozatot hozta:

… „tekintettel azon fejedelmi adományra melylyet Ő Eminentiája a kórház építésének először is az alapját vetette meg, mostani áldozatkészségével pedig a megvalósulás útjából az utolsó akadályt hárította el – elhatározta a képviselőtestület, hogy a felépítendő új kórház Ő Eminentiája nevéről a Kolos Kórház nevet viselje”