AZ ESZTERGOMI KOLOS KÓRHÁZ ÉPÍTÉSTÖRTÉNETE 16.

Folytatjuk az Esztergomi Kolos Kórház építéstörténetéről szóló sorozatunkat. Az 1899-es esztendőben járunk. Még 2 év van az építés megkezdéséig:

Gyűltek továbbra is az adományok. A május 10.-i ülésen jegyzőkönyvezik gróf Majláth György cs. és kir. kamarás főrendi házi tag – aki Esztergom vármegye főispánja is volt – 1000 Ft-os adományát.

Gróf Majláth György 1854. december 23-án született Pécsett. Gróf Forgách Ágoston lemondása után a Hont megyei főjegyzői székből került Esztergom vármegye élére, mint főispán 1881-ben. 4 év múlva a király, testvérével együtt grófi rangra emelte. “Ritkán avatkozott be a vármegye ügyeibe. Inkább szolid összekötő kapcsa volt a vármegye és a kormány között s a megyének főleg képviselője volt. Igazi úr, aki magas műveltséggel, nemes elvekkel, de közvetlen tevékenység láza nélkül állott a vármegye élén. Alatta az alispán / későbbi utóda: Kruplanicz Kálmán / volt mindenben a fő irányító, az a bizonyos jobb kéz, amely minden munkát elvégez.”

1892. december 12-én tartott rendkívüli megyei közgyűlésen a kormány valláspolitikai elvei miatt írásban bejelentette lemondását. A vármegyétől távozva nem feledkezett meg Esztergomról, melyet adománya is bizonyított.

Ugyanezen az említett ülésen id. Eggenhofer József városi képviselő szintén 1000 forintos felajánlást tesz.

Az Eggenhofer család a XVII. században Goschenreithből került Magyarországra. A Belvárosi temetőben, a családi sírboltban közel 30 leszármazott alussza örök álmát. Id. Eggenhofer József 1836-ban született. Élete során óriási vagyont halmozott fel. Esztergom egyik leggazdagabb polgárának hírében állt. Gőzhajózási vállalata, téglagyára és számos ingatlana volt. Részt vett a politikai életben is. Országgyűlési képviselő és az esztergomi képviselőtestület tagja is volt. 1903. július 22-én a Komárom megyei Sátorkő pusztai birtokán halt meg. Fia ifj. Eggenhofer József - aki indult a kórházépítési pályázaton – hozatta Esztergomba édesapja holttestét. A család egy másik ágát képviselte Eggenhofer Ernő / 1870-1925 /, akinek Dummer Máriával / 1873-1944 / kötött házasságából született Táton 1899-ben Eggenhofer Béla, aki Gönczy Béla útóda lett a Kolos Kórház igazgatói székében.

Graeffel János neve is ott szerepel a jelentős adományt felajánlók márványtábláján. 2 000 koronával járult hozzá a kórházépítéshez.

1833. augusztus 6.-án született Esztergomban. Itt végezte középiskolai tanulmányait, majd a fővárosba került a papneveldébe. 1856. szeptember 15.-én szentelték pappá.

Rövid ideig segédlelkész volt, később a nagyszombati főgimnázium tanára és igazgatója lett. 1878 júliusától címzetes, 1889-től valóságos esztergomi kanonok

Az Esztergomi Kereskedelmi és Iparbank 1000 forinttal járul hozzá az építkezéshez

Az Esztergomi Kereskedelmi és Iparbank Rt. 1867-ben létesült a kereskedők és az iparosok hiteligényének kielégítésére. Az alapításban elévülhetetlen érdemeket szerzett Ferenczy Jákó és Kaan János tanár. Utóbbi a királytól lovagkersztet kapott munkásságának elismeréséül. A bank következő vezetője Marosi József esztergomi kereskedő, annak halála után pedig dr. Gróth József ügyvéd lett.

Nem csak nagy összegekkel, hanem kisebb tételekben is gyűlt az adomány a kórházépítés javára. Köszönhető volt ez annak a kampánynak, melyet a város kórházépítő bizottsága indított el. Gyűjtőíveket adtak ki a város és a megye módosabb polgárai részére. Egy ilyen ív szövege a következő volt:

„Esztergomnak, de az egész vármegyének sincs oly közkórháza, mely a modern igényeknek megfelelne, mely képes volna befogadni, és ellátást nyújtani mindazoknak, kiket a mostoha sors arra utal, hogy szenvedéseik enyhülését, munkaerejük helyreállítását a kórházban keressék.

Esztergom sz. kir. város közkórháza egy félszázaddal ezelőtt csakis, mint községi kórház létesült, ehhez képest úgy terjedelemben, mint berendezésében csupán szerényebb igényeknek volt hivatva szolgálni. Ma azonban, midőn a város és megye területén élénkebb gazdasági és ipari élet támadt, a midőn a bányák, gyárak és közvállalatok saját gyári kórházaik mellett, súlyosabb esetekben mind sűrűbben veszik igénybe a közkórházat, midőn a munkások kötelező betegsegélyző intézményei törvényileg rendezvén és a közegészségügyi követelmények folyton fokozódnak: bekövetkezett az idő, hogy sokszor a kapun zörgető szenvedőket nem képes befogadni s az elutasíthatatlannak is alig adhat menedéket. Az egyesült Esztergom ezen okból mozgalmat indított egy a közegészségügy minden kívánalmának megfelelő 70 ágyra tervezett és körülbelül 100 000 frt-nyi költséggel felépítendő közkórház létesítésére. Egyúttal elhatározta, hogy a kórház jelenlegi szűk és százados épületeit a mindinkább népesedő menedékházhoz csatolja. Ekként kettős czélt vél elérhetni. Önmaga azonban e nagy feladatot megoldani képes nem lévén, azon hazafias kérelemmel fordul az egész t. megyei közönséghez, hogy nemes törekvései megvalósításában hathatós támogatásával segíteni szíveskedjék.

Köztudomású, hogy a herczegprimás Vaszary Kolos bíbornok ő főmagassága, nagylelkű és örök hálára kötelező bőkezűséggel 25,000frt-ot ajánlott meg ezen nagy alkotásra: az “Esztergomi Takarékpénztár Részvénytársaság” az intézet félszázados fennállásának emlékére egy külön kórházi pavilon felépítésére máris 15,000 ftr-ot adományozott: a sz.kir. város 5000 frton kiválóan alkalmas, könnyen hozzáférhető helyen, a Németh-utczában, nagy telket vásárolt és szentel a czélnak.

Azonfelül az eszt. Főkáptalan 2000 frt-ot, nagys. Pór Antal apát, kanonok úr 1000 frt-ot kegyeskedtek e közhasznú czélra adományozni: Esztergom vármegye törvényhatósága pedig a kezelése alatt álló s mintegy 7000 forintra rugó kórházi alapítványokat engedte át. Ekként az alap meg van vetve s csak jóakaróink hathatós támogatásától függ, hogy az építkezés mielőbb megkezdhető legyen.

A felebaráti szeretet és emberi könyörületesség szent nevében fordulunk tehát Esztergomnak itthon és a távolban élő fiaihoz és mindazokhoz, a kiknek szíve megindult valaha a szenvedés láttára s akik a jóságos cselekedetek lelki örömét valaha átérezték: kegyeskedjenek nagylelkű adományaikkal ezen emberbaráti alkotásban résztvenni, közremunkálkodni!

Az adományokat kérjük készpénzben vagy kötelező aláírásban / esetleg 3 évre felosztva / Esztergom sz. kir. város polgármesteri hivatalához juttatni és a gyűjtőívet f. évi június 1-ig minden esetben szintén ugyanoda beküldeni.

Azon kegyes adakozók, akik 1000 frt-ot vagy azon felüli összeget adományoznak, alapítókul tekintetnek s emberbaráti áldozatkészségük a kórház egyes betegágyai fölött külön emlékkövön fog megörökítést nyerni.

Az adakozásokat időközönként a helyi lapokban is nyugtázzuk és a gyűjtőívek bekötve a kórház csarnokában fognak elhelyeztetni.”

Esztergom, 1899. évi márczius 25-én

Hazafias tisztelettel: a kórház építésére kiküldött képviselő-testületi bizottság