DR. KÓS RUDOLF: SEBÉSZ KÉSSEL ÉS TOLLAL

„A sebészet évszázadokon át csak metszések által volt képes a testből kiküszöbölni a veszélyt előkészítő vendéget: tehát veszélyen veszély által vett erőt.”

(Balassa )

Manapság se szeri, se száma az orvosi visszaemlékezéseknek, önéletrajzoknak, memoároknak, évkönyveknek, szakmatörténeti összefoglalóknak. Ez természetesen örvendetes. A szerző utal is erre, amikor Jókai Mórt idézi:

„Meg kellene büntetni azokat a résztvevőket és túlélőket, akik írásképességük birtokában nem örökítik meg honfitársaiknak a valósághű, történelmileg fontos eseményeit.”

„Ez történelmi felelőssége a magyar médiának és könyvkiadásnak, nem utolső sorban a történéseket szemtanúként megélő orvosíróknak.” – teszi hozzá a professzor úr.

A meglehetősen szürkére sikeredett könyvborító véleményem szerint igaz értékeket takar. A XX. Század Intézet a kiadó és a „Fejezetek a magyar sebészet XX. századi történetéből” alcímet viseli.

A jövő sebészképzésének egyik alap, olvasmányos kötetével ismerkedhet meg az olvasó, de őszintén ajánlom valamennyi orvosi szakág művelőjének, sőt a laikus érdeklődőknek is.

Hihetetlen, hogy a pusztán 200 oldalon mi-mindent lehet elmondani a magyar sebészet történetéről, a szerző pályájának egyes állomásait is követve. Mint amikor egy tömörített programot megnyitunk és kicsomagolunk, úgy tárul elénk a chirurgia XX. századi története, egy óriási tudású, nagy magyar sebész tollából.

„Nonumque praematur in annum” írta Horatius.

„Azaz kilenc esztendeig éretlen egy írás, egy könyv, ennyi ideig javítja, csiszolja művét az író. Amikor a magyar sebészet elmúlt évszázadának történetén dolgoztam, évekig kutattam könyvtárakban, levéltárakban, folyóiratokban, lapozgattam a megsárgult újságokat. Az összegyűlt hatalmas anyagot könyvvé formálni komoly feladat volt. Miközben az anyagot válogattam, megértettem, mire gondolhatott Kossuth, amikor egyik levelében így írt: „Nem volt időm rövidre vonni, mi szótengerben terült előttem.”

Magam is tapasztaltam, hogy röviden, érthetően összefoglalni valamit sokkal több időbe kerül, mint egy terjengős vázlat elkészítése. A rövid szövegezés tőlem is csaknem nyolc évet igényelt. Írás közben a nem szakmabeli olvasókra is igyekeztem tekintettel lenni. Bizonyos, hogy számukra is hasznos, ha megismerik azokat a modern, kés nélküli sebészeti eljárásokat, amelyek egyre jobban elterjednek nálunk is. De az sem haszontalan, ha közösen végigpásztázunk azon az úton, mely idáig elvezetett.” – írja a könyv hátoldalán a rövid bemutatkozásban Kós Rudolf.

És engedtessék meg a könyvből is idézni néhány sort:

Útmutatók, melyek mindig vezették a szerzőt:

„Meztelenül jöttem ki anyám méhéből, és ruhátlanul térek oda vissza.” Jób 1.22.

„Ha a jót elfogadtuk Istentől, a rosszat is el kell fogadnunk.” Jób2:10

„Every kick is a push. A gyakorlatias amerikaiak nézete: minden rúgás előbbre visz. A németeké hasonló „Jeder Stoss ist ein Schub nach vorne.”

És Tolsztoj: Küzdeni kell, tévedni, verekedni, hibázni és abbahagyni. Elkezdeni és újra abbahagyni. Örökké harcolni és veszteni. S a halál küszöbén is úgy élni és úgy cselekedni, mintha az egész élet előttünk állna.”

Egy „kötelező” olvasmányt ajánlok az olvasók figyelmébe!!!!

Osvai László dr.