KÁNYÁDI SÁNDOR ESZTERGOMBAN

Megtanította egy gyermekversét a zsúfolásig megtelt könyvtárban hallgatóinak -
„Betemet a nagy hó /erdőt, mezőt, rétet, /mindent, mint a nagyanyó /haja, hófehér lett./
Minden, mint a nagyapó/bajsza, hófehér lett,/ csak a feketerigó /maradt feketének”- és egy felejthetetlen délutánt szerzett esztergomi tisztelőinek. Köszönet azoknak, akik lehetővé tették, hogy személyesen találkozhassunk Kányádi Sándorral szeptember 27-én!

KÁNYÁDI SÁNDOR:

Mélyhűtött álmok helyett

a nagy neon vagy
mit tudom én milyen
nevű fény ketrecéből
ahol akár a csirkék
s a tyúkok fogyasztásra
fagyasztásra vagy éppen
tojástermelésre egyszóval
társadalom
fönntartásra ítélten
kell leélnem rövidke
leélni
valómat a
fennkölt sőt magasztos cél
szolgálatában fertőtlenített
sodrony-hídláson föl-alá föl
alá pillogva báván
bután és örökös
riadalomban jaj nehogy
eszükbe jusson egyszer
kiengedni a gyepre ahol az
első még föllelhető
giliszta vagy csimasz
okozta mérgezésen
már a legmicinebb micin sem
segít eresszetek
engedjetek amíg nem késő
neon helyett a napot néznem
s a frissen forduló barázdák
illatát beszívnom engedjetek
gyönyörködnöm a kis barázda-
billegetők kecses
ügyetlenkedéseiben rigók
gerlicék szárnya-libegése
támogasson el a
síromig mely a kertünk
végében vár és
még emberi emberi emberi

1983