SZENT ISTVÁN ÜNNEPE 2010

Az államszervező király kultusza mindvégig erősen élt a magyar köztudatban, s a 19. században felerősödött, annál is inkább, mert a magyarságnak sokáig nem létezett saját, egységesítő nemzeti ünnepe. A világosi fegyverletétel és 1948 után jó ideig nem lehetett róla még csak beszélni sem. Szent István király napja mégis a köztudatban maradt, s a kollektív emlékezetből többé nem lehet kisöpörni.

Tűz Tamás:

Szent István

megjelölte ezt az ezredévet:

kereszttel írta rá kemény nevét,

hogy megpihenjen művein a lélek,

mint halhatatlan győzelmi ék.

Alapkő lett, de kőnél súlyosabban

vetette el az épülő falakban

torony-szökkenő, férfias hitét.

Amint alázatát mindegyre inkább

úrrá emeli roppant erején,

a bércre hág s egy országon tekint át,

hol hajnalpírban reszket még a fény.

Komor felhőkből bomlik ki a kék ég

s virrasztva nézi népe ébredését

a századok szélfútta reggelén.

Nem tétován, de biztos mozdulattal

lendül előre tervező keze,

míg port kavar és szilaj kedvvel nyargal

a forró puszták zendülő szele.

Bölcs szemmel néz a fényes távlatokba:

s pillantásával féltőn átkarolja

a frissen szántott, szűzi földeket.

Kegyes jobbjával törvényt ír, keményet,

hogy megkösse a rónák vad porát,

szőlő teremjen és kenyér, fehérebb

s hogy mindenki meglelje otthonát.

Áldott szigor, mely eltékozolja kincsét,

hogy új szívekben ragyogjon tovább!

Róla zengjen hát ez a lelkes ének!

Uram, Téged dicsérünk általa,

mert ő volt a Te választott edényed,

apostolod, híved s a föld sava.

És ő volt ama bibliai sáfár,

Kire, be jó, hogy éppen rátaláltál,

midőn megvirradt napunk hajnala!