HÍRLEVÉL NEPÁLBÓL 2.

Pátkai főorvos úr ismét hírlevéllel jelentkezett, ezúttal Banladesből és Nepálból. 2 részletben közöljük írását, mely most sem csupán útleírás, hanem mélyen elgondolkodtató témát is ad az olvasónak!

 

 

Mottó

Láttam, Uram, a hegyeidet
s olyan kicsike vagyok én…
József Attila – ISTEN

 

 

Nepál a Mont Everest országa, Buddha szülőhelye

Szerencsesen megérkezem Katmanduba, Dakka után üdítő a klíma, de itt is rendetlen, kaotikus a városkép. Valami eligazodást jelentenek az egyirányú utcák és a japán segítséggel épült, a város nagy részét átszelő autópálya. Kátyúk, szemét, forgalom, elefántot is látok az utcán nagy teherrel. Az út baloldalán lenne a forgalom, de ezt sokszor nem tartják be. A gyalogosoknak is nagyon észnél kell lenni, mert az ember csak lelép a kereszteződéseknél, éppen nem néz jobbra, ahonnan a forgalom valójában várható. A sok gyalogos miatt a járdán is baloldalon illik haladni, kicsit furcsa volt, amikor folyton nekem akartak jönni a reggeli felderítő sétám közben.


Látni már innen a nagy hegyeket és a sok kirándulót, akik a Mont Everest országába jöttek túrázni. A túrizmusból nagy bevétel származik és előzékenyek a külföldiekkel. Okos és viharvert sherpák tört angolsággal és németül képzik a kirándulókat. A külföldiek egy másik csoportja sokszor ölt nepáli szerzetes ruhát, arcukon útkeresés, esetenként révület jelzi, hogy ők önmagukat, lelki megújulást keresnek Nepálban. Hazánknál alig kétszer nagyobb, de a népesség legalább 30 millió. A két óriás, Kína es India közé ékelt, önálló, büszke nép a nepáli. A lakósság 40%-a 15 év alatti, míg a 60 év felettiek csupán 6 %-ra tehetők. A férfiak 61,6 %-a írástudó, a nőknek csupán 26,4%-a. A költségvetés 5,2 %-át költik egészségügyi célokra. Nepáli nyelvet használják. Többségben hinduk és buddhisták, de muszlimok és keresztények is vannak kisebbségben. Születéskor várható egészséges élettartam a férfiak számára 52, a nők számára 51 év.
Wright és munkatársai felmérése szerint az elsődleges ellátásban jelentkező betegek negyedrésze pszichiátriai zavarokkal jelentkezett (WHO Mental Health Atlas – 2005).

A CBM partnere a pszichés sérüléssel élők nepáli szervezete, helyi néven KOSHISH. A nepáli név jelentése erőfeszítés, próbálkozás, törekvés. A fogyatékosok segítésében az önsegítő – támaszcsoportok jelentős potenciállal rendelkeznek. Szeretnek közösségekben élni, megtanulták az együttlétet, - a közmondást gyakorta ismétlik: „Világ szégyene, ha valaki egyedül eszik.” A szegények vendégszeretete spontán, a gazdag kulturális örökség keretei között a gyógyítás kimeríthetetlen erőforrása. A kultúrában rejtőző gyógyító komponensek a „barefoot” tanácsadásban, lelki elsősegély formájában integrálhatók az egészségügyi és szociális rendszerekbe. Az önsegítő csoportok leginkább általános támaszcsoportokban szerveződnek. Ezekből aztán specifikus egymást segítő szerveződések is kibontakoznak. A támaszcsoportokban elfogadják egymást, kevés a stigma, a mentális zavarokban szenvedőknek is van helye. Szociális munkások, pszichológusok a csoportok patronálásában nagy szerepet játszanak. A betegek és családjaik ’grassroots’ szerveződése, a családi és szomszédsági támasz megragadó a szegény országokban. Számomra a vendégszeretet foglalja össze legszemléletesebben a kultúra közösségi természetét, annak gyógyító szerepét. A szegény országokban a sérült, bajban levő emberek keresik egymást, tudják, hogy jó együtt lenni és szívesen találkoznak a támaszt nyújtó csoportokban.

Újra itthon

Hála Istennek jól bírtam az utat, gasztronómiai kalandokba nem bocsátkozhat az ember. A repülő utak átszállásokkal esetenként viszontagságosak. A késések, járatok elmaradása, kedvezőtlen csatlakozások miatti hosszú várakozásokat nehezen tűröm. Volt ebből most is bőven, Isztanbulban, Karacsiban, Dakkában, Katmanduban és Dohában is, órákig kirándultam a várótermekben. Katmanduban a repülőjegyek és a poggyász ellenőrzésénél egy skandináv fiatalember hosszú mászókötelét próbálta kézicsomagként feladni, de a Qatar alkalmazottjai hosszú érveléssel késztették túlsúlyfizetésre. Vannak persze kevésbé mulatságos jelenetek is. A hosszú várakozások miatt munkához, a nézelődéshez és a meditáláshoz is fáradt az ember.

Most náthával küszködök. Lehet, hogy Ázsiából hoztam valami den’gue – lázat (egy két este megcsipkedtek a szúnyogok, és ahogy a tapasztalt trópusi utazókhoz illik elhanyagoltam a preventív gyógyszerelést), vagy a munkás hónap után a terhektől, felelősségtől felszabadult állapotban itthoni vírusok támadtak rám.

A cikkhez tartozó képgalériát megtekintheti itt!