Magyarság

A Magyarország, a magyar kormány és legfőképpen az Orbán Viktor miniszterelnök elleni támadássorozat kritikus pontjához érkezett. Ezt talán a legegyértelműbben az Economist egyik írása fejezi ki, amely nemes egyszerűséggel így fogalmaz: „Mr. Orbán seems increasingly out of touch. His future will likely be decided not in the gilded corridors of the Hungarian parliament, but in Brussels and Washington DC.” Vagy­is: Orbán Viktor a partvonalon kívülre került, sorsa nem a magyar parlamentben, hanem Brüsszelben és Washingtonban fog eldőlni.

Krisztus mondta: ha gyűlöl majd benneteket a világ, gondoljatok arra, hogy engem előbb gyűlölt nálatok (Jn 15,18). Különleges aktualitást kapnak ezek a szavak ma, amikor sokan szerte a világban össztűz alá vették hazánkat – fogalmaz írásában Székely János esztergom–budapesti segédpüspök.

Ha a híreket olvassa az ember, alig értesülhet másról, mint a kormányt szorongató és a pályáról letéríteni akaró támadásokról. Mint amikor az országútról többen le akarnak szorítani egyetlen járművet, de az még tartja magát, bár a szorongatók erőfölénye nyilvánvaló. Ma már minden európai államot szorongatnak a nemzetek fölött uralkodni akaró erők, s ha az államokat le tudják szorítani az útról, akkor maguk a nemzetek is leszorulnak onnan.

Pártállástól, világnézettől függetlenül keserű a hír: januártól megszűnik a négynapos sztrádamatrica, ezentúl tíznapos lesz a legrövidebb időre szóló. Vagyis ha csak ráteszem a lábam – a kerekeimet – az autópályára, máris tíznapos, közel háromezer forintot kell fizetnem, mégis ha kifordulok a következő lehajtónál is…

Igen, az álomnak vége van, lassan ébredni kell, bármilyen sötéten vészjósló is e reggel. Ráébredni végre, hogy milyen is az a világ, ahová beküldtek minket.
A világot meghatározó „láthatatlan” erők pénzhatalmi kommandósai nem nagyon hagytak kétséget afelől, hogy kik ők és mit akarnak.