A MESTERHÁZYAK

Ifjú Mesterházy Attila gyengéden beültette idős édesapját kocsijának anyósülésére, és gondosan elhelyezte. Meggyőződött arról, hogy az öregúr kényelmesen ül, biztonsági öve szabályosan van bekapcsolva, majd indított. Veszprémből útra keltek, hogy Budapesten keressenek egy sebészt, aki megoperálja a papa lágyéksérvét.

Mindennek - a mai szóhasználattal élve - nem lenne hírértéke, ha ez a hír mindennapos körülmények közt élő, hétköznapi emberekről szólna. A helyzet azonban nem ez. A történetet ugyanis, a Magyar Szocialista Párt miniszterelnök-jelöltje adta elő egy kampányülés szónokaként. A patetikusan, „gyurcsányosan poentírozott” sztoriban hangzott el, hogy édesapja, útközben a főváros felé megkérdezte, vajon a fia által választott szakember, „bal-, vagy jobb-oldali” sebész-e?

A személyek és a körülmények ismeretében az - egyébként szokványosnak tűnő - események és a történet csúcspontját jelentő katarzist kiváltó kérdés, számos dilemmát vet fel. Vajon miféle autóról van szó? A jelölt vagyonnyilatkozatában ugyanis csak egy motorbicikli szerepel, személygépkocsi nem. Egy sérves, műtétre készülő idős személy szállítása autóban kényelmesebb, mint egy motorbiciklin, ne firtassuk hát a kocsi eredetét, tulajdoni, használatjogi viszonyait, lépjünk tovább a történetben. Ki a papa? Ki a beteg? Erre is feleletet kap az érdeklődő, ha utánanéz a Google keresőben. Hamar rájöhet, hogy az elnökjelölt édesapja dr. Mesterházy Attila, veszprémi szülész-nőgyógyász szakorvos.

Általános jelenség, hogy a nőgyógyászok működésére vonatkozóan gazdag anyagot találhatunk az interneten. A különböző honlapokon a nőbetegek előszeretettel ecsetelik a gynecologiai rendelőkben szerzett tapasztalataikat, élményeiket, megosztva társaikkal elragadtatott véleményüket, vagy csalódottságukat.  Itt bőségesen megtaláljuk a veszprémi nőbetegek véleményét dr. Mesterházy Attila szülész-nőgyógyász adjunktusról, ha nevét, foglalkozását és a Veszprém szót írjuk a keresőbe és megnézzük a beugró „Nők Lapja Café Forum” és „Index Forum” rovatokat.

Mi az oka annak, hogy egy dunántúli nagyvárosban praktizáló szakorvos, - adjunktus, vagy főorvos (?), – nem maga dönti el, hogy melyik kollegája operálja meg a sérvét, hanem politikus fiára bízza ezt a döntést? Miért nem végezteti el a műtétet Veszprémben? Miért vállalják az utazás, a távoli kórház, az ismeretlen orvosok bizonytalanságát? Apa és fia beszélgetéséből a „kampánysztori” folyamán kiderül, hogy a döntés lényeges eleme az operatőr esetleges politikai orientációja. Ez a dilemma is teljességgel érthetetlen, hiszen a Veszprém Megyei Kórház igazgatója egy korábbi szocialista kormány volt egészségügy-minisztere. Szakmai probléma sem merülhet fel, hiszen a kórház sebészeti osztályát egy egyetemi tanári címmel rendelkező neves, nemzetközileg is jegyzett sebész vezeti, aki a Magyar Sebész Társaság elnöke is volt.

A magyarázat nem lehet más, mint az, hogy a politikus fiú úgy érezte, presztízse nem engedi meg, hogy apját ne fővárosi csúcsintézményben, a Párt és Kormány által preferált helyen operálják meg. Ezt a döntést az édesapa elfogadta. Lehetetlen, hogy előzőleg nem beszéltek meg minden részletet. Elképzelhetetlen, hogy egy idős szakorvos, csak az autóban, útközben kérdezze meg politikus fiát a kiszemelt operatőr főbb jellemzőit illetően. Az még inkább életszerűtlen, hogy ismerve fiát, és annak választási szempontjait, kétségei lehetnének az operatőr politikai meggyőződését tekintve.
A „kampánysztori” tehát egy kiagyalt, teátrálisan előadott, mesterkélt, fiktív minden realitást nélkülöző, nagyon szerencsétlen történet. Csak az előadójára vet rossz fényt. Feltételezhető, hogy szeretné elfelejteni.  De nem tudja, mint ahogy a közvélemény és az orvostársadalom sem.

Jékei Sándor

Forrás: MOK
2010. febr.02.