PÁNIK

Az idei országgyűlési választások tétje túlságosan nagy ahhoz, hogy ne vegyük komolyabban, mint eddig bármikor. Ez a választás most sorsfordító lehet: az ország, a nemzet sorsa múlhat ennek a választásnak az eredményén, és azon, hogyha a következő kormánynak majd döntéseket kell hoznia súlyos ügyekben, akkor milyen támogatást tudhat a magáénak az ország népétől.

A Fidesz vezette szövetség kilátásai egyelőre nagyon jók, senki sem gondolja komolyan, hogy ezt a választást más is megnyerheti. Nekik tehát nincs okuk pánikba esni, még akkor sem, ha óvakodniuk kell a túlzott magabiztosságtól, és egyébként sem jó előre inni a medve bőrére, mert a medve veszélyes vadállat, különösen, ha megsebzik és a menekülési útvonalakat is lezárják. Pánikra most oka van a nyolc éve kormányzó szocialista pártnak, nemcsak azért, mert ezúttal igazán súlyos vereségre áll, hanem azért is, mert minden bűnt elkövetett a magyarság ellen, mert fosztogatott, ahol csak tudott, és rabolt, amilyen sokat csak tudott; mert olyan arcátlanul hazudozott, hogy napról napra megalázta a népet, és lejáratta a nemzetközi politikában is az országot.

Most ennek a „politikának” az árát is az ország és ez a kiszolgáltatott nép fizeti. Mindezért azonban egyszer nekik is fizetniük kell, mégpedig minél előbb és az elkövetett bűnökkel arányosan. A párt egészének azzal, hogy elveszíti támogatóinak nagy többségét, és kis párttá zsugorodik. A párt és kormányai számos vezető tisztségviselőjének pedig azzal, hogy remélhetőleg nem ússzák meg a számonkérést, sem a politikai, sem a büntetőjogi felelősségre vonást. Azt közben nem szabad elfelejteni, hogy ez a párt gazdag, vagyonos. Komoly vagyont örökölt az elődpárttól, és amit az elmúlt években hozzá „szerzett” korrupcióval, csalásokkal, a nemzeti erőforrások, a nép munkájának szó szerinti kizsákmányolásával, mindaz még számottevő eszköz az igazoltan gátlástalanok kezében, és biztosak lehetünk abban is, hogy élni fognak vele.

Ám a mai heveny pánik a leglátványosabban arra a két kis pártra jellemző, amelyről azt jövendölik a hivatásos jósok – és magunk is úgy látjuk –, hogy nulla százalékra vagy legfeljebb egyre-kettőre írták le magukat. A szabad demokraták a szemünk láttára viharos gyorsasággal hullottak szét néhány hónap alatt, hosszú évekig tartó (és kitartó) országrontó tevékenységük nyomán. Náluk talán nem is olyan nagy a pánik, mint a másik kis (kicsivé tett) pártban, az MDF nevét bitorlóéban.

A Dávid–Herényi-páros és maroknyi csapata ugyanis napról napra volt kénytelen lehányni magáról a nemzeti, a keresztény, a konzervatív látszatokat keltő ruhadarabokat, az elrongyolt fátylakat, úriasszonyi kalapcsodákat, s miután gazdáik amúgy is hosszasan használták őket, így kapuzárás táján még kitárulkoztak teljes valójukban Bokros Lajosnak, ennek meg annak, s legutóbb már az SZDSZ korábbi elnökének, Fodor Gábornak is. Talán úgy gondolták, most már úgyis mindegy, talán azt remélik, hogy így még juthatnak valamire, talán rájuk parancsoltak. A jelek mégis arra utalnak, hogy valakik kiötlötték: van itt egy elkoszlott, de minden eszmétől, erkölcsi normától kiüresített pártszatyor, gyűjtsük össze ebben az innen-onnan lehullott maradékokat, érlelődjön eggyé a bomlástermékekből egy akármilyen kicsi parlamenti párt, majdani szociálliberális segédcsapatként. És ez a kis koszos szatyor meg is telik lassan.

A kimondottan magyar miniszterelnöknek való Bokros Lajos mellett most már ott van a budapesti főpolgármesteri posztra is kiválónak ígérkező Fodor Gábor. Nagy izgalommal várhatjuk ezután, hogy mikor kerül a szatyorba még egy leendő köztársasági elnök is. Ugyanazok, akik a rendszerváltásnál kiosztották jó előre a főbb szerepeket, kiosztják most is, csak a kollaboránsok ilyen arányú lejáratódása után több változatot kell ügyesen megformálni, minden eshetőségre készen.

Jó lesz figyelni! Akik eddig a kezükben tartották a gyeplőt, és arra hajtották a kocsit, amerre nekik tetszett, egykönnyen most sem fogják kiereszteni markukból azt a szárat. Ha nem sikerül befogni a hamarosan kormányra kerülő pártot/pártokat, akkor próbálkoznak majd mással. Pénzük van, és vásárolni tudnak. Ezt már bőségesen megtapasztaltuk. A kivásárlás pedig nemcsak épületeket, területeket, tárgyakat érint, hanem pártokat is, mert általuk lehet igazán közel férkőzni és hozzájutni bármely nép értékeihez, kincseihez, vagyontárgyaihoz, ez a „demokratikus” út.

Itthon kollaboráns körökben még a pánik vezérli a mozdulatokat, még van zavar és kapkodás, van lelepleződés és félelem a következményektől, de aki ezt az országot rendbe akarja tenni és meg akarja óvni, annak nagyobb és céltudatosabb erőkkel is számolnia kell. Ez a választás számukra már elveszett, de ami utána következik, arra már most készülődnek.

Bíró Zoltán
Forrás: MOK
2010. január 15.