VERS

Január (régiesen Januárius, ősi magyar nevén Fergeteg hava) az év első, 31 napos hónapja a Gergely-naptárban. Nevét Janusról kapta, aki a kapuk és átjárók istene volt az ókori római mitológiában. A népi kalendárium szerint január neve Boldogasszony hava. A 18. században a magyar nyelvújítók a januárnak a zúzoros nevet adták.

1886. április 17-én született Tóth Árpád Aradon. Halála tizenötödik évfordulóján írta Szabó Lőrinc: „Tóth Árpádnak éreznie kellett, hogy neki is grófi vagy hercegi rangja van a magyar lírában, és hogy amit csinált, az romolhatatlanabb és kikezdhetetlenebb, mint sok más ünnepi alkotás.” Az évfordulón vegyük le a polcról verseskötetét és olvassunk bele. Mi Babits Mihály búcsúztatójával emlékezünk rá.

Vörösmarty Mihály (Kápolnásnyék, 1800. december 1. – Pest, 1855. november 19.) költő, író, a magyar romantika egyik legnagyobb alakja.

Babits A férfi Vörösmarty című tanulmányában az őrült elme versének nevezte A vén cigányt. A költő valóban a költészet határáig jut el, a romantikus líra lehetőségeinek végpontjáig.

…„Mert akármit látott Péter a Via Appián, mindig keresztezi utunkat a teremtő hiány és megcsúfolja Péter földhözragadt eszét, amelyet úgy megértek, és vele az enyémet, bár berzenkednek józan érvei, és olyan nehéz megérteni, hogy nem volt elég, hogy nem lesz elég, hogy mindig új útra küld a még és újra még. És ha egyszer szembejön veled, te is már tudva kérdezed: Hová mégy?”

Legismertebb versének egyetlen mondatát, befejező sorát mindenki tudja idézni. Ez szerepel a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben található emlékművén is. „A világ csak hangulat”. A melankóliát, a pesszimizmust kötjük a nevéhez. Ha végigtekintünk életén talán nem is minden ok nélkül, de költészete e sommás ítéleten kívül, sokkal jelentősebb volt.